Kell vagy sem a kamara?

Szakmai körökben nagy felháborodást váltott ki a tavaly év elején kidolgozott, a magyar pszichológuskamara létrehozásáról szóló törvénytervezet. A dokumentum szövegét több szervezet jogi és szakmai szempontból is elhibázottnak nevezte. Az MNO cikke szerint hiányolták, hogy a tervezet létrejöttét nem előzte meg széles körű, érdemi vita. Az is felvetődött, hogy a javaslat voltaképpen a kamara megalakítását leginkább szorgalmazó, a Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesületét vezető Császár-Nagy Noéminak és az általa irányított szervezetbe tartozó nagyjából százhatvan embernek kedvezne. Bár a szakemberek tiltakoznak, az Igazságügyi Minisztérium és a Miniszterelnökség is kritizálta, az Emberi Erőforrások Minisztériuma folyamatosan napirenden tartja a pszichológuskamaráról szóló törvénytervezetet.

A kamara létrehozását szorgalmazók szerint az érdekvédelmi szervezet megalapítása az egyetlen módja annak, hogy közösen fellépjenek a kóklerek, a magukat pszichológusnak nevező álszakemberek ellen. Bagdy Emőke, a pszichológiatudomány professzora, Császár-Nagy Noémi édesanyja szerint az érdekvédelem hiánya súlyos veszteséget okoz a szakmának, már csak azért is, mert jelenleg egyetlen rendelet sincs, amely meghatározná, hogy ki a pszichológus. Bagdy Emőke véleményét osztja prof. Vargha András, a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének vezetője, a Magyar Pszichológiai Társaság főtitkára, aki nemrég a köztévé híradójában azt mondta, a szakma évtizedek óta hiába küzd azért, hogy legyen egy rendes érdekképviseleti szerve. Bár már többször nagyon közel voltak ahhoz, hogy létrejöhessen a kamarai törvény és szervezet, eddig még nem sikerült. A főtitkár szerint a kamara egyik legfontosabb rendeltetése nyilvántartani, hogy kinek milyen végzettsége, kompetenciája, speciális képzettsége van. Valamint hivatalos szervezete lehetne mindazoknak, akik pszichológiai szolgáltatással foglalkoznak.

Tavaly Bagotai Tamás, Kökény Veronika és Tornyossy Mária klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, valamint Rudas János pszichológus szignálta azt az MTI-hez eljuttatott közleményt, amelyben kifogásolják, hogy a kamarai törvénytervezetet nem előzte meg széles körű szakmai vita. Ezek után jelentős szakmai szervezetek jelezték, hogy jelenlegi formájában nem támogatják a törvénytervezetet, mivel szakmai és jogi szempontból is elhibázottnak és kifogásolhatónak tartják. A kamara ellenzői szerint a tervezet nemhogy megvédené a szakmát, hanem még károkat is okozna. Szerintük a tervezet sem arra nem alkalmas, hogy a szakmai érdekképviseletet megfelelően ellássa, sem arra, hogy a szakmát jogosulatlanul gyakorlókkal szemben fellépjen.

Szigeti Ildikó krízistanácsadó szakpszichológus véleménye szerint a törvénytervezet alapján létrehozott kamara éppen azokat a célokat nem tudná teljesíteni, amelyek miatt létrejött. A kamara ugyanis kizárólag a saját tagságát tudná szankcionálni, és míg a pszichológusok egymást büntetgetnék, addig a sarlatánok – nevető harmadikként – tovább folytatnák káros tevékenységüket. Ami pedig a szakmai regisztert illeti, a 2011-ben született felsőoktatási törvény pontosan meghatározza, hogy ki nevezheti magát pszichológusnak; ha a páciensnek kétségei merülnek fel valamelyik szakember hitelességével kapcsolatban, nyugodtan elkérheti a papírjait. Szigeti szerint a központosításból, az egyébként is nagyon sokrétű szakma egy fedél alá tereléséből semmi jó nem származik. A szakpszichológus szerint szükség volna szakmai érdekképviseletre, de nem így.

Számos, a törvénytervezetet ellenző pszichológus mondta el különböző fórumokon, hogy a szakmának fontos volna az érdekképviselet; nem a kamarát ellenzik, hanem a félelemfelkeltéssel, tiltással, kizárással fenyegető „erőszakszervezetet” létrejöttét.