Jubileumi év az Egisben
Alapításának 110. évfordulóját ünnepli idén az Egis Gyógyszergyár Zrt. A hazai gyógyszeripar egyik meghatározó nagyvállalatának vezérigazgatójával, Poroszlai Csabával ennek apropóján beszélgettünk.
Ma az Egis az egyik legnagyobb hazai gyógyszergyár, Hasonlóan nagyszabásúak voltak a kezdetek is?
Az alapító, Balla Sándor gyógyszerész nagyon szorgalmas és előrelátó üzletember volt, de azt hiszem, ekkora ambíciókat még ő sem táplált. 1913-ban, amikor a svájci Albert Wanderrel megalapította a dr. Wander Gyógyszer- és Tápszergyárat, a vállalat fő tevékenysége a tápszergyártás volt. A cégalapítással egy Svájcban már népszerű, maláta alapú terméknek teremtettek új gyártóbázist, hogy innen lássák el a Monarchia, valamint Közép- és Kelet-Európa piacait. Balla innovatív szemléletű cégvezetőként nem elégedett meg a tápszergyártással: 1933-ban megnyílt a vállalat kutatólaboratóriuma, és az évek során egyre nagyobb hangsúlyt kapott a gyógyszerkutatás, -fejlesztés. A döntést a sikerek is igazolták. 1934-ben a tudományos kutatómunka eredményének köszönhetően megtörtént a tiszta chelidonin alkaloid (a vérehulló fecskefű hatóanyaga) izolálása. 1937-ben független eljárást sikerült megvalósítani az első heterociklusos szulfonamid-készítmény, a Ronin előállítására, ezután számos egyéb szintetikus eljárás fémjelezte a kutatólaboratórium tevékenységét. 1940-ben már szükségessé vált a gyár bővítése is. Két adatot hoztam a fejlődés érzékeltetésére: 1914-ben, a termelés megindulásakor a vállalat 62 főt foglalkoztatott, 1943-ban már 850-et.
Az innentől következő évek azonban feltehetőleg nem voltak már ilyen kedvezőek…
Az ostromot magát viszonylag épségben átvészelte a vállalat, és a háború után az addig bujkálásra kényszerült Balla Sándort is visszahívták a gyár élére. Ő azonban hamar érzékelte, hogy megváltoztak az idők, és 1948-ban családjával együtt elhagyta az országot. A gyárat államosították, 1950-ben több kisebb, hasonló profilú céggel egyesítették. Így jött létre az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár. Ekkor alakult ki az a nagyvállalati struktúra, amely azóta is jellemző a vállalatra. Óriási léptékű fejlesztések is zajlottak ebben az évtizedben, és a gyógyszeripar már ekkor bebizonyította, hogy képes korszerű, nemzetközi szinten is piacképes termékek előállítására. A magyar gyógyszerek a nyugati országokban is sikeresek voltak, és kemény valutát hoztak a költségvetésnek. Ez a mai napig így van: a hazai gyógyszergyártó szektor kiemelkedő mértékben exportképes iparág. Meggyőződésem, hogy ez olyan érték, amelyre építeni kell, amelyet fejleszteni kell.
Az innovatív szemlélet jelentősége és a világszinten is korszerű termékek mellett mit tart még az Egis fontos örökségének?
Az összetartó közösség, a gondoskodás a kezdetektől fogva meghatározó volt a vállalatnál. Már a Wander-féle gyár is kifejezetten családiasnak számított. Nagyon jó munkatársi közösség alakult ki, és a vállalat akkoriban egyáltalán nem jellemző szociális juttatásokat is nyújtott a dolgozóknak. Kisdedóvót létesített, támogatta a sportot, a munkahelyi programokat, azaz a közösségépítést. Eredményesen, hiszen a Wander dolgozói gárdája nagyrészt együtt maradt az államosítás és az összeolvasztás idején is. Ugyanakkor befogadó, egymásra figyelő közösség volt ez, aminek szép példája Örkény István története is. Ő 1958 és 1963 között dolgozott nálunk, az irodalmi életből száműzötten került a gyógyszergyárba. Hiába volt gyógyszerész és vegyészmérnök diplomája, semmilyen tapasztalattal, releváns gyakorlattal nem rendelkezett. Először fizikai munkára osztották be, de a gyárvezetés hamar olyan munkakörbe helyezte át, ahol a végzettségeire, nyelvismeretére és az íráskészségére egyaránt szükség volt. Így lett az újonnan megalakult gyógyszerismertető osztály tudományos munkatársa.
Örkény István személye miatt indították együttműködésüket is az Örkény Színházzal?
Mindenképp méltó módon szerettük volna megünnepelni fennállásunk 110. jubileumát, ennek keretében több közös programot is megvalósítottunk az Örkény Színházzal. Célunk volt, hogy minél ismertebbé tegyük azt az időszakot, amelyet az író vállalatunknál töltött. Ez nem pusztán vállalattörténeti kuriózum, hiszen Örkény művészi megújulása erre az időszakra tehető. Ekkor találta meg csak rá jellemző írói hangját, ekkor születtek az első Egyperces novellák, a Macskajáték és a Tóték.
A jubileumi év a végéhez közeledik. Mit gondol, miről fogunk beszélgetni 10 év múlva, a 120. éves évfordulón?
Az ünnepi év során sokszor idéztük föl a vállalat történetének egy-egy epizódját az Egisen belül is. Ezekből is érzékelhető, mennyire felgyorsult a változás üteme az utóbbi időben. 110 év alatt egy kis kőbányai tápszerüzemből Közép- és Kelet-Európa egyik vezető gyógyszervállalatává vált a társaság. 4500 munkatársunk van, tevékenységünk a gyógyszeripar teljes értékláncát átfogja. 17 leányvállalatunk, illetve képviseletünk működik világszerte, készítményeink és hatóanyagaink a világ 103 országába jutnak el. A vállalatnál felhalmozott tudáskincs nagyságát érzékelteti, hogy folyamatosan benne vagyunk hazánk legtöbb védjegy- és szabadalmi bejelentését tevő vállalatai körében. Emellett folyamatosan beruházunk, bővítjük K+F, gyártási, logisztikai kapacitásainkat, ezzel biztosítva erős hátteret további növekedésünknek.
Büszke vagyok az új, hatóanyag-bérfejlesztési és bérgyártási üzletágunk elindítására is, mely idén ősszel történt. Ebben óriási előnyünk, hogy speciális berendezéseink és magasan képzett szakembereinknek köszönhetően a fejlesztés legelső lépéseitől a nagyüzemi gyártásig minden folyamatot képesek vagyunk az Egien belül megvalósítani.
Az Egis legfontosabb terápiás területei a szív- és érrendszer, a központi idegrendszer, emellett pedig korszerű termékeket kínálunk számos más terápiában is.
Az elmúlt évben saját készítményfejlesztésekkel és ötven új termékbevezetéssel járultunk hozzá a betegek gyógyulásához itthon és külföldön. Ezt tekintjük küldetésünknek. Így volt az elmúlt 110 évben, és azon dolgozunk nap, mint nap, hogy így legyen tíz, húsz vagy 110 év múlva is.
