Jövőre jönnek a távszem-operátorok

(...) – Minden jó szándékú ígéret megvan arra, hogy a közszolgálatú honlapokat akadálymentesítsék, biztosítva az egyenlő esélyt a hozzáféréshez a fogyatékos embereknek, ám a valóságban ez vagy nem történik meg, vagy hiányos, vagy utólag kezdik barkácsolni, ami sosem olyan tökéletes, mint egy eredetileg akadálymentesített portál. Nem értjük, miért nem vonnak be a fejlesztésekbe vak informatikusokat, akik a tesztelési időszak során meg tudnák mondani, mi a probléma egy-egy fejlesztéssel. Nagy probléma számunkra az elektronikus űrlapok kitöltése, pedig erre is van megoldás, ahogy a bankok felületei közül sem mindegyiket tudjuk használni, pedig nem e szempont alapján kellene a vak embereknek pénzintézetet választaniuk. Mindezek azért veszélyesek ránk nézve, mert az információ ma már egyre inkább áttevődik az online térbe. Ha ezt a problémát nem veszik komolyan, a vak emberek ki fognak szorulni az információszerzés és az elektronikus ügyintézés lehetőségeiből.

– A látássérültek milyen számítógépeket használnak?

– Ugyanolyan gépet használunk, mint a látók, csak telepítünk a gépre egy képernyőolvasó programot, amelynek segítségével el tudjuk „olvasni” a monitoron megjelenő írott szöveget, és felismerjük a feliratozott ábrákat. A weboldalak többsége azonban sajnos nem úgy készül, hogy képernyőolvasóval használni lehessen. Különösen nagy gondot okoznak a felirat nélküli ikonok, a Captcha-kódok, mert azokat a program nem tudja felismerni és felolvasni nekünk. Persze ezekre is lenne megoldás, csak valamiért kevés energiát fordítanak erre az üzemeltetők. Sok alkalmazást sem tudunk használni, mert a képernyőolvasó csak annyit olvas fel, hogy „gomb”, na de melyiket válasszam a gombok közül? Az alkalmazásokat úgy kellene kifejleszteni, hogy mindenki használni tudja.

– Ilyen esetekben segíthet a közeljövőben a Távszem projekt?

– Uniós forrásból hozzuk létre ezt a távoli segítségnyújtásra alkalmas fejlesztést, amelyet okostelefonra terveztek meg. Az alkalmazás segítségével a látássérült ember felhív egy operátorközpontot, létrejön egy videós kapcsolat, és a vak felhasználó az operátor segítségével „látja” a környezetét. A szolgáltatásnak számos felhasználási területe van, szinte felsorolni sem lehet, de hogy említsek egy példát: előveszek egy ruhát a szekrényből, ám nem tudom, milyen mintás, és akinek nincs drága színfelismerője, az a ruha színét sem tudja megállapítani. A fegyelmezett élet, az állandó memorizálás, hogy mi, milyen színű, hogy a csomagolás milyen terméket tartalmaz, nagyon fárasztó – egy kicsi lazaság nekünk is jár.

– Mikortól vehetik igénybe a szolgáltatást a vak emberek?

– Jelenleg a tervezése zajlik, a jövő év második felében várható a tesztelés. Az operátorokat is fel kell készíteni, hiszen ez nem lesz könnyű feladat számukra.(...)

Szeretnénk, ha a jövőben is kikérnék a fogyatékosok érdekképviseleti szervének véleményét, hisz mi tudjuk a legjobban, mi a jó nekünk. Például a segédeszközökhöz ne méltányossági kérelem útján kapjanak a vakok támogatást a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől, hanem az eszközök kerüljenek be a segédeszköz-támogatásba. Aki számára indokolt, és a rehabilitációs szakorvos felír neki egy eszközt, mert attól az élete minőségileg jobb lesz, az juthasson hozzá receptre, mint például a kerekes székkel közlekedők. Ne csak a fehér botot vásárolhassuk meg receptre, hanem a beszélő vérnyomásmérőt, a gyengénlátók a digitális nagyítót, mert nagyon sok embernek volna szüksége ezekre az eszközökre. A fizikai akadálymentesítést az új beruházásoknál követeljék meg, a hangos jelzőlámpák esetében pedig olyat telepítsenek, amely csak addig működik, amíg távirányítóval működtetik, ez nem sokkal drágább. Ebből jó lenne több, mert sok konfliktusunk származott a látókkal abból, hogy a hangos lámpa egész nap működik, és zavarja őket. (...)

A teljes cikk