Jogok és kötelezettségek

Nem csupán pénzt és jogokat, de súlyos kötelezettségeket is kaptunk Magyarország 2004. május 1-jei uniós csatlakozásával. Az ország, ezen belül az egészségügyiek felelőssége óriási a tekintetben, hogy mire és hogyan használják fel az uniós támogatásokat – ebben gyakorlatilag egyetértenek azok a szakértők és politikusok, akiket lapunk az évforduló kapcsán kért fel az eltelt öt esztendő értékelésére.   Ám míg a Semmelweis Egyetem rektora, Tulassay Tivadar úgy látja, legfeljebb a felsőoktatási és tudományos együttműködésben hozott pozitív előrelépést teljes jogú tagságunk, az EGVE elnöke, Ari Lajos az egészségügyi dolgozók és a betegek szemléletváltási kényszerét is jelentős hozadéknak tekinti. Az egészségügyi menedzser Erdős Attila szerint a csatlakozás „eredmény” rubrikájába egyetlen kedvező változás sem könyvelhető, Kökény Mihály szocialista egészségpolitikus pedig hangsúlyozza: az új parlamenti tagokra igen sok feladat vár Brüsszelben. A legoptimistább Csepeli György szociológus, aki türelemre int, mondván, öt év nagyon rövid idő a tanulságok levonásához. Ő mindenesetre uniós tagságunk azon társadalomlélektani tanulságát emeli ki, amely a korábbi „tanult tehetetlenség” helyett egy jóval aktívabb szerepfelfogásra kényszerít mindannyiunkat.

Panoráma a 8. oldalon