Joga van a betegnek...

A legtöbb panasz a pszichiátriát éri

A betegnek joga van az ellátáshoz vagy annak visszautasításához, az emberi méltósághoz, megfelelően kell tájékoztatni, kérésére betekintést engedni, költségére másolatot készíteni a vele kapcsolatos dokumentációról. A betegnek joga van az önrendelkezéshez, az orvosi titoktartáshoz, de még ahhoz is, hogy bármikor elhagyja az intézményt, ha azzal nem veszélyezteti mások testi épségét, egészségét.
Ezek tehát az elvek, amelyeket a hosszú éveken át érlelt egészségügyi törvény 1997-ben szentesített. A gyakorlatról 2001-ben – mintegy fél évvel a betegjogi képviseleti rendszer elindulása után – tizenhárom fővárosi betegjogi képviselő „ügyeit” elemezve szerezhettem némi tapasztalatot. Egyikőjük, Csöbi Tünde akkor mintegy hitvallásul Ancsel Évát idézte: „A testi sértésről készíthető látlelet. Így az is megállapítható, hány napon belül gyógyul. De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember?” A betegjogi képviselő 2001-ben nem kevesebbet állított, minthogy alig akad beteg, aki ismerné a jogait, de egyelőre az egészségügyben dolgozók sincsenek felkészítve törvényből fakadó kötelezettségeikre. Hogy a helyzet a néhány évvel ezelőttihez képest nem sokat változott, azt jól jelzik Alföldy Ferenc professzornak a weborvos.hu internetes portálon olvasható gondolatai. Egyebek között azt írja: „...egyre gyakrabban kerül előtérbe a beteg tájékoztatásának, hozzájárulásának elmulasztása. Az idősebb orvosok nehezen vetik le az újabban sokak által kifogásolt páternalizmust, ezért nem ritka, hogy a betegellátás során kisebb jelentőséget tulajdonítanak a hozzájárulás kérdésének.” Vagy mint másutt ugyanő: „Tudjuk, hogy a törvény nem ismerete nem mentség, ezért jó lenne, ha az igazságügyi orvostan oktatása kiterjedne a betegek és az orvosok jogainak, kötelességeinek oktatására is. Addig azonban... szükséges olvasgatni az orvosokra (és más egészségügyi alkalmazottakra) vonatkozó törvényeket és rendeleteket.”