Jelentős lemaradásban a budapesti kórházi ellátás
A közvélekedésnek teljesen ellentmondó különbségeket tárt fel az egészségügyi ellátásban egy friss elemzés, melyről a Napi.hu számolt be.
- Centrumok és társkórházak – 50 milliárd a főváros egészségügyére
- Szabad-e több pénzt önteni a rendszerbe? – kérdezi a fő kórházfenntartó
- Reflexiók "egy elmaradt vita margójára"
- A betegeket vagy a jelenlegi struktúrát akarja megmenteni a kormány?
- Újabb feljegyzés a Semmelweis Terv margójára
- A Semmelweis Terv margójára
Általános nézet, hogy az egészségügyi kapacitásokat Budapest-centrikusan osztották el, s a fővárosi kórházakban a vidéki lehetőségeket meghaladó ellátásokra nyílik lehetőség. E feltételezést vette górcső alá a PX Consulting egészségügyi tanácsadó cég elemzése az egy ellátott esetre jutó finanszírozások összevetésén keresztül. A case-mix indexet (CMI) vizsgáltak, amely egy adott területen, adott szakmában, egységnyi idő alatt ellátott egészségügyi szolgáltatásért kapott finanszírozásnak és az ellátott betegek számának a hányadosa. Az elemzéshez az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) adatait használták fel.
Az OEP 2015-ben 2 216 057 fekvőbeteg-ellátási esetet regisztrált Magyarországon. Az egy ellátott esetre jutó átlagos CMI 1,15249, azaz 172 874 forint volt. Az esetszámok 52 százaléka 10 alapszakma tevékenységéből állt össze. Az elemzés a 10 alapszakmából annak az öt ellátásnak a CMI-jét hasonlította össze, amely minden általános kórház ellátási portfóliójában megtalálható. Belgyógyászat, szülészet, sebészet, neurológia és az intenzív ellátás tartozik ide.
Az összehasonlítás óriási színvonalbeli különbségekre mutat rá ellátásonként, intézménytípusonként és területi összehasonlításban, plasztikusan szemléltetve a budapesti kórházak jelentős a lemaradását az egyetemi illetve az országos intézetektől, de még a megyei kórházaktól is.
Az intézménytípusonkénti összehasonlításnál az ötből négy ellátásnál az indikátor értéke az egyetemi intézményeknél a legmagasabb, a városi kórházakban a legalacsonyabb, a fővárosi kórházak CMI-je, az átlagos esetfinanszírozás az utolsó előtti helyen áll, szülészetben pedig az utolsó helyet sikerült a budapesti kórházaknak megszereznie.
Az egyes szakmákon belül nagyon nagy a szórás a megyék között, a belgyógyászati betegellátásban például az élen álló Vas megyében 206 ezer forint a betegekre fordított átlagos összeg, az utolsó helyen álló Borsod-Abaúj-Zemplén megyében pedig 124 ezer forint. A fővárosban 150 ezer forint az átlagos belgyógyászati esetfinanszírozás, az országos átlag 154 ezer forint.
Az egyetemi megyékben, főleg Hajdú-Bihar és Csongrád megyében lényegesen többet költenek fejenként átlagosan az öt bázisszakma esetében, mint bárhol máshol. Ha az öt alapszakmán túllépünk, akkor Baranya megye is lekörözi Budapestet az egy főre jutó átlagos finanszírozásban.
Az országos átlagtól leginkább Tolna, Jász-Nagykun-Szolnok és Heves megye marad el. Komoly helyi ellátási és szerkezeti problémákra utal hogy Borsod megye mind a belgyógyászati, mind a neurológiai ellátásban utolsó helyen áll a költésben.
Az elemzésből határozottan kiderül, hogy még a legnagyobb egészségügyi ellátó, a Semmelweis Egyetem, illetve a Budapesten található országos intézetek kiemelt, illetve egyes szakmákban kiugró teljesítménye sem elég ahhoz, hogy az egy főre jutó ellátási költségek – a sebészet kivételével – az első öt helyre pozicionálják a fővárost. Így Budapestet tulajdonképpen a speciális, ritka szakmák helyi jelenléte emeli ki a hazai ellátórendszerből, de már ezen a téren is annál a három egyetemi megyéé a vezető szerep, amelyek uniós forrásból jelentős fejlesztéseket hajtottak végre, Mindebből fakadóan az egyetemi kórházak most belengetett rendszere Budapesten könnyen kritikus helyzetet teremthet, ha egy olyan koncepció valósul meg, amely teljesen kétszintűvé teszi az amúgy sem problémamentes budapesti ellátást.