Ismét a miniszterelnöknek írt a MEOSZ

Egy nemzet, egy állam, egy társadalom működéséről, minőségéről semmi nem mutat tisztább képet, mint az, hogy milyen rendszereket épít fel közössége azon tagjai számára, akik betegségük, koruk vagy más okból hátrányt szenvednek.

Az is beszédes, hogy az állam egy társadalmi csoport gondjainak a megoldására miként képes reagálni. Több társadalmi csoport, számos megoldatlan problémáit „toljuk” magunk előtt, melyek egyre nagyobb feszültséget okoznak mindenkiben. Néha napirendre kerül egy-egy kérdés, megpróbáljuk rendezni, de többnyire csak úgy csinálunk, mintha meg akarnánk oldani. A mindenkori kormánynak van a legnagyobb felhatalmazása és egyúttal kompetenciája is arra, hogy ezekre megoldásokat találjon a megfelelő jogszabályok megalkotásával, a végrehajtásához pedig forrást biztosítson a magyar állam a költségvetéséből. A megoldáshoz kellenek még az érintetteken kívül az érdekképviseletük, az érintett szakma elhivatottsága és szakértelme, az ellenzék politikai érdektől mentes megoldásra törekvő támogatása és a média hiteles híradása. A problémákat nem oldhatja meg a Kormány hivatalában elzárkózva, és nem oldható meg az utcán, transzparenseken leírt szlogenekkel és tiltakozó ellenzékiekkel. Mindig ezt „játszottuk” és nem vitt sikerre. Lehet, hogy fel kellene tenni a kérdést, hogy valami új megoldást kellene találnunk? Vagy ez is csak egy újabb ügy vagy ürügy arra, hogy a kormány és az ellenzék egymás hitelességének a megkérdőjelezésére használja egy társadalmi csoport kilátástalan helyzetét? Hogy bizonygassa a kamerák előtt ki kinél a jobb, miközben az érintettek helyzete nem változik? A magyar emberek nem erre hatalmazták fel a megválasztott parlamenti képviselőket és a kormányt! Eljött az idő, hogy ezen ügyek okán félretéve a politikai játékok kliséit a politikusok leüljenek velünk egy tárgyaló asztal köré és csak és kizárólag a problémára koncentrálva, egymást segítve jussunk el egy konszenzuson alapuló megoldásig. A politikai érdekek felett átnyúlva fogjunk kezet egy társadalmi csoport, és Magyarország érdekében!

Megoldásokat kell találni, és nem az ügyről elvenni a társadalom fókuszát kommunikációs stratégiákat alkalmazva a kormány és az ellenzék örökös politikai csatájának folytatása érdekében. Ugye mindenki tisztában van azzal, hogy igazam van?

Kormányon mindenki hárít, ellenzékben mindenki megoldást követel és teljes „vállszélességgel” áll ki az érintettek mellett. Ideje MINDENKINEK Magyarország hajójában úgy elhelyezkednie, hogy egy irányba, együtt húzzuk azt. Igaz, ehhez el kell érni egyfajta szintet a politikai kultúrában! Lehet, hogy az ápolási díjban érintett 50000 család ügye lehetne az a politikai mérföldkő, amikor ezt először megtesszük?

Az ápolási díjban részesülők ügye „napirenden” van megint. Sok évtizede megoldatlan ügyről beszélünk. Már 2003-ban Csehák Judit akkori miniszter beszélt a minimálbérrel egyenértékű díjazásról és a munkaviszonyként való elismerésről. 2004-ben az akkori baloldali kormány idején Goldner Ibolya kezdeményezett erős és határozott érdekvédelmi lépéseket az ügy rendezésére, melyet a MEOSZ akkor is támogatott. 2018 van és a probléma még mindig ugyanaz, némi apró felületkezeléstől és nem érdemi emelésektől eltekintve. 2017 elején az Országos Fogyatékosságügyi Tanács (OFT) ülésén szembesült az érdekvédelem az államtitkári bejelentés révén arról, hogy az ápolási díj ügye napirendre kerül a tárcánál. Az AOSZ és a MEOSZ képviselői kezdeményezték, hogy az OFT hozzon létre munkacsoportot és aktív részese legyen a folyamatnak így legyen garantálva az érintettek bevonása a folyamatba. Nem támogatták. Így a MEOSZ emberi jogi munkacsoportja elkészítette azt a minden részletre kiterjedő javaslatcsomagot, amelyet megküldve számtalan érdekvédelmi szervezetnek és velük végig egyeztetve véglegesített és megküldött a minisztérium és minden kompetens döntéshozó részére. 2018 júniusáig erre semmilyen érdemi előrelépés nem történt, majd a tárca felkérte a MEOSZ-t, hogy az EMMI és államtitkárságai és az érintettek érdekképviselete között hívjon össze egyeztetést. Ezen az első egyeztetésen megegyeztünk abban, hogy ezt a problémát nem lehet szűklátókörűen kezelni és komplex megoldásra kell törekedni: az ápolási díj differenciált emelése, jogviszonyok rendezése és a szolgáltatási - támogató szolgálat, nappali intézmény, stb.- gyűrű megléte egyaránt fontos. Az ügy jelenlegi állása szerint jelentős előrelépés várható. Az érdekvédelem folytatni akarja a tárgyalásokat és támogatni kívánja a Magyar Kormány ez irányú törekvéseit. Felkérjük a Kormányt, a szakmát és az ellenzéket, hogy folytassuk az érdemi tárgyalásokat a végleges megoldás kialakításáért!

Kovács Ágnes vagyok. Magyar nő, egy érintett édesanya, szociális és fogyatékosságügyi szakember. A MEOSZ elnöke. Felkérem a Kormányt és az ellenzéki pártokat, hogy az ápolási díjban érintett 50000 család érdekében tegyék félre a politikai érdekeiket és ennek a társadalmi csoportnak az érdekében tegyenek meg mindent közösen! Történelmi a pillanat. Kérem politikai érdekeik okán és az állami költségvetés nehézségeire hivatkozva ne hagyják ki!