Ismeretlen ismerős

Csehov: Unalmas történet

Vajon ismerjük-e Csehovot? A kérdés abszurdnak tűnik, hiszen köztudott, hogy talán ő a legtöbbet játszott drámaíró Magyarországon; nincs évad, hogy legalább két-három darabja ne futna Pesten vagy vidéken, ráadásul az újabb kori magyar színházművészet legjelentősebb rendezései (elég utalni Ascher Tamás Három nővér, vagy újabban Schilling Árpád Siráj előadására) is a nagy oroszhoz kapcsolódtak, nem is szólva Eötvös Péter világhírű, Három nővér operájáról. De prózaíróként Csehovot sokan elkönyvelik a kis formák, érdekes, jelentős, de nem igazán nagy mesterének, aki az elbeszélő művészetben aligha ért fel pályatársaihoz, Tolsztojhoz vagy Dosztojevszkijhez. Némileg maga Csehov is tehet erről, hiszen pályáját Antosa Csehonte néven apró, kissé igénytelen tárcák, tréfás krokik írogatásával kezdte, és talán meg is maradt volna ennek, ha szinte észrevétlenül nem teremtette volna meg a humoreszk műfajának olyan átszellemített remekét, mint A csinovnyik halála. Ezt persze még gimnáziumi orosz tanulmányainkból is ismerhetjük, miként könnyen fel tudjuk sorolni legnépszerűbb novelláit: A 6-os számú kórterem, Jonics, A kutyás hölgy. Szó sincs róla, remekmű mindahány, de hát Csehov még legalább kétszáz elbeszéléssel gazdagabb ennél. Az Osiris Kiadó tavaly indult, részben új fordításokat, valamint eddig magyarul kiadatlan műveket közlő, lelkiismeretesen jegyzetelt sorozata (szerkesztette Goretity József) megadja a lehetőséget a mélyebb ismeretek megszerzésére.