Interjú-„Arra van pénz, amire adnak...”

Simonka János Aurél, a Magyar Traumatológus Társaság elnöke augusztus 30-i közgyűlésük után nyilatkozott a Medical Tribunenek.

Elégedett a közgyulésen történtekkel?
– Igen. A szakma sokkal egységesebb volt, mint azt korábban reméltem. Ezek az emberek 1000–1200 órát ügyelnek évente. Minden héten kettőt-hármat, gyakran hétvégén is. Megérdemlik, hogy munkájukért tisztességes bért kapjanak. Az állásfoglalásban kért összeg a nem szakorvosnak óránként bruttó 2500, a szakorvosnak 3500–4000, az idősebbeknek 4000–5000 forintot jelent a gyakorlatban. Az orvosok most óránként nettó 500 forintért raknak össze egy összetört embert. Azt gondolom, mindenki belátja: ez nem tartható.
Miért épp most „szakadt el a cérna”?
– A színlelt szerződések fölszámolása volt az utolsó csepp a pohárban. A vállalkozói munkavállalási formát maga a kormányzat ajánlotta a szakmának még 2002- ben. A traumatológusok ettől ódzkodtak, ám lassan mindenki elfogadta. Számlára a kórházak odaadták a bruttó bért. Az orvos a vállalkozás bevételéből aztán a törvénynek megfelelően fizette az adót, a könyvelőt, az iparuzési adót, és elszámolhatott költségeket. Például autóvásárlási hitelt, szakkönyvet, kongresszust. A színlelt szerződések fölszámolásával sokaknak harmadára esett a jövedelmük. Ha nem emelik a bért, senki sem jó kedvu, de ha harmadára csökkentik, az eléggé fölpaprikázza a hangulatot.
A pillanatnyi költségvetési és politikai helyzetben mekkora esélyt ad annak, hogy megkapják a kért összeget?
– A követelés reális. Mióta az eszemet tudom, a politika magától soha nem akart pénzt adni senkinek, főként orvosoknak nem. Ezért is fogalmaztunk ultimátumot. Tudomásul kell vennie a politikának is, hogy ma már piaci viszonyok érvényesülnek. S ha tetszik, ha nem, a hazai orvosok is óhatatlanul az angliai, a német, az ausztrál bérekhez hasonlítják jövedelmüket.