Inkretintartósítás
2007. április 01. 00:00
A 2-es típusú diabétesz kezelésében várhatóan új fejezetet nyitó dipeptidil-peptidáz-IV-gátlók közül az első, a sitagliptin (Januvia, Merck Sharp & Dome) az Európai Gyógyszerhatóság (EMEA) után az Európai Bizottságtól is megkapta a forgalomba hozatali engedélyt március végén. A szer így rövidesen kapható lesz az EU mind a 27 tagállamában.
A dipeptidil-peptidáz-IV-gátlók támadáspontja a korábbi szerekétől teljesen eltér. A táplálkozáskor a bélben termelődő hormonok, az inkretinek szintjét befolyásolják. E hormonok fő képviselője, a glukagonszerű peptid 1 (GLP1) azon túl, hogy serkenti a hasnyálmirigy inzulintermelését, az agy bizonyos pontján is kifejti hatását. A létrejövő központi idegrendszeri válaszreakciók eredményeképpen a gyomor lassabban ürül ki – így tovább tart a jóllakottságérzés –, a máj pedig kevesebb glukagont termel. A szervezetben természetes módon termelődő GLP1 a dipeptidil- peptidáz (DPP) négyes izoenzimje által katalizált reakcióban hamar elbomlik, ezért önmagában nem kellően hatékony. Az új gyógyszercsoport ezt a bontóenzimet blokkolja.
A sitagliptint kizárólag 2-es típusú diabéteszben szenvedők kaphatják, kombinációs kezelés részeként. Mégpedig akkor, ha a testmozgás és a diéta metforminnal vagy tiazolidindionokkal kiegészítve nem biztosít megfelelő vércukorszintkontrollt. Ajánlott adagja napi 100 mg.
Az Egyesült Államokban már lezárult klinikai vizsgálatok egyikében 1200 beteg véletlen besorolás alapján vagy az új szert, vagy szulfonilureát kapott. Egy év elteltével az új anyaggal kezelt betegek 63 százalékánál, a régivel kezelteknek csak 59 százalékánál normalizálódott a vércukorszint. A mellékhatások terén még jelentősebb volt a különbség: hipoglikémia a régebbi szert szedők 32, a DPP-IV-gátlóra beállítottak 5 százalékánál fordult elő. A DPP-IV-gátlóval kezeltek ráadásul egy év alatt átlagosan 1,5 kilót fogytak, míg a szulfonilureával kezeltek átlagosan egykilónyit híztak. Más, kedvezőtlen hatások nem jelentkeztek gyakrabban, mint a placebocsoportban.
A dipeptidil-peptidáz-IV-gátlók támadáspontja a korábbi szerekétől teljesen eltér. A táplálkozáskor a bélben termelődő hormonok, az inkretinek szintjét befolyásolják. E hormonok fő képviselője, a glukagonszerű peptid 1 (GLP1) azon túl, hogy serkenti a hasnyálmirigy inzulintermelését, az agy bizonyos pontján is kifejti hatását. A létrejövő központi idegrendszeri válaszreakciók eredményeképpen a gyomor lassabban ürül ki – így tovább tart a jóllakottságérzés –, a máj pedig kevesebb glukagont termel. A szervezetben természetes módon termelődő GLP1 a dipeptidil- peptidáz (DPP) négyes izoenzimje által katalizált reakcióban hamar elbomlik, ezért önmagában nem kellően hatékony. Az új gyógyszercsoport ezt a bontóenzimet blokkolja.
A sitagliptint kizárólag 2-es típusú diabéteszben szenvedők kaphatják, kombinációs kezelés részeként. Mégpedig akkor, ha a testmozgás és a diéta metforminnal vagy tiazolidindionokkal kiegészítve nem biztosít megfelelő vércukorszintkontrollt. Ajánlott adagja napi 100 mg.
Az Egyesült Államokban már lezárult klinikai vizsgálatok egyikében 1200 beteg véletlen besorolás alapján vagy az új szert, vagy szulfonilureát kapott. Egy év elteltével az új anyaggal kezelt betegek 63 százalékánál, a régivel kezelteknek csak 59 százalékánál normalizálódott a vércukorszint. A mellékhatások terén még jelentősebb volt a különbség: hipoglikémia a régebbi szert szedők 32, a DPP-IV-gátlóra beállítottak 5 százalékánál fordult elő. A DPP-IV-gátlóval kezeltek ráadásul egy év alatt átlagosan 1,5 kilót fogytak, míg a szulfonilureával kezeltek átlagosan egykilónyit híztak. Más, kedvezőtlen hatások nem jelentkeztek gyakrabban, mint a placebocsoportban.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
