Immunológiai vérnyomáscsökkentés

„Önnek magas a vérnyomása. Gyógyszert írjak, vagy beoltsam?” Az izgalmas kérdéssel – a tudományos fantáziálás világából hirtelen a klinikai valóságba került hipertónia-oltással – évek óta több laboratórium foglalkozik, de a tényleges eredmények csak 2007-ben kezdtek megjelenni. Hívei két előnyét is kiemelik, és akad, aki feleslegesnek tartja.

  Először a brit irodalomban olvashattunk olyan adatokat, amelyek már túlmentek az elméleti eszmefuttatásokon. Beszámoltak arról, hogy egy korábban alig ismert angol cég, a Protherics sikeresen kipróbálta emberen a hipertónia kezelésére kidolgozott vakcinát, és úgy vélte, hogy oltóanyagának tökéletesített változatát mintegy öt éven belül forgalomba hozhatja. A laboratórium egy tengeri kagylóféléből nyert fehérjét módosítva készítette el az oltóanyagot, amivel leírásuk szerint a szervezet immunrendszerét lehet az angiotenzin ellen fordítani. Az első beszámolók úgy szóltak, hogy erre a célra már embereknek is adták az oltást, módosított formáján pedig dolgoznak, ami az első változatnál tízszer erélyesebben tudja az immunválaszt kiváltani. Azt is leírták, hogy a vizsgált személyek 10 százaléka tapasztalt az oltás után rövid ideig tartó, influenzára emlékeztető tüneteket.
  A svájci Cytos biotechnológiai cég ugyancsak 2007-ben hozta nyilvánosságra, hogy eredményes vizsgálatokat végzett hipertóniás betegeken, és erről már 2007. január 26-án jelentést tett közzé. A klinikai eredményeket a XVII. Európai Hipertónia Kongresszuson, Milánóban ismertették: ott hallhattunk a CYT006-AngOb szép névre hallgató vakcina alkalmazásának sikeréről.
  A Cytos legfontosabb irányzata az „Immunodrugs” gyógyszervonal: olyan oltóanyagokat igyekeznek kidolgozni, amelyek lényegesen kiterjeszthetik az immunizációval kezelhető betegségek körét. Ezek között jelent meg a CYT006-AngOb vakcina, ami az angiotenzin II. peptid ellen igyekszik az emberi szervezet immunrendszerét fordítani.

Peptidsemlegesítés

  A vizsgálatot vezető Juerg Nussberger, Vaud kanton egyetemi kórházának (Lausanne) professzora igen lelkesen tájékoztatta a kérdésben nem túlságosan járatos hipertonológusokat a technikai részletekről. A Cytos kutatóinak sikerült elkészíteniük az angiotenzin II. szintetikus változatát, ami immunrendszerünk számára olyan, akár egy vírus. Az immunreakció az antitestek útján a valódi angiotenzin II. peptidet is semlegesíti – az nem kötődhet a receptorhoz, és nincs érszukítő hatás. Milánóban már a IIa. fázisú klinikai vizsgálat eredményeit ismertették.
  A tanulmányban 72, enyhe-középsúlyos hipertóniás vett részt. Placebóval kontrollált, kettős vak vizsgálati terv szerint adták a vakcinát 300 µg dózisban. Utaltak arra, hogy már januárban beszámoltak arról: ebben az adagban az oltóanyag biztonságos, az oltott személyek jól tolerálták és már akkor is hatásosnak találták a beavatkozást.
  A monitorozás során megállapították, hogy a középnyomás – kiváltképp a kora reggeli időszakban – már két héttel az első injekció után szignifikánsan csökkent. A kiindulási értéket, ami öt órakor elindult fölfelé, a placebóhoz képest a CYT006-AngQb a reggel nyolc órai regisztráció tanúsága szerint –25/–13 Hgmm-rel csökkentette, ami mindkét érték esetében igen jelentős.
  Az American Heart Association (AHA) kongresszusán, 2007 novemberében részletesebb ismertetés is elhangzott. Ott úgy mondták, hogy 72 hipertóniás 100 vagy 300 µg adagban kapta az oltást, a vizsgálat kezdetén, majd a 4. héten, végül a 12. hét végén. A csoportban csak hét hölgy volt, a résztvevők átlagos életkora 51,5 év. Akik nem placebót kaptak, azok mindkét oltóanyagdózis után már egy hónap múlva angiotenzin II. ellenanyagot termeltek. Az antitest megjelenése dózisfüggően alakult, és viszonylag hosszú ideig tartott, bár erre pontos adatot nem közöltek.
  Az antihipertenzív hatás úgy jelent meg, hogy két héttel az injekció után a tenzió középértékének csökkenése –5,6/–2,8 Hgmm-nek bizonyult és Nussberger profeszszor itt is kiemelte a kora reggeli vérnyomás-emelkedés még szignifikánsabb gátlását. A reggeli vérnyomás- emelkedés erélyes gátlása idején a plazma reninkoncentrációja csak minimálisan nőtt: 5,1 pg/ml kiindulási középértékről a 14. hét végén 6,3 pg/ml-re. Ez különbözik a renin–angiotenzin rendszer gyógyszeres kezelésével kapcsolatos tapasztalatoktól, amikor a reninkoncentráció reaktív emelkedése észlelhető. A Cytos szakértője az AHA kongresszusán úgy nyilatkozott, hogy az oltás után az anti-angiotenzin II.- ellenanyagok felezési ideje négy hónap, ami tartós hatást eredményez, és magyarázza a reggeli tenziókiugrás erélyes gátlását.

Két nyomós érv

  Az antihipertenzív oltás hívei két előnyt emelnek ki, amikor a módszer mind szélesebb köru alkalmazása mellett érvelnek: a kombinált vérnyomáscsökkentő gyógyszerelések miatt naponta többszöri, többféle tabletta, kapszula bevétele a hipertóniások többségénél megbízhatatlan gyógyszerszedéssel jár, illetve az előbbiek, valamint a gyógyszerek farmakokinetikája következtében a legkritikusabb hajnali-reggeli vérnyomáskiugrás veszélyes helyzetet teremt.
  Az antihipertenzív szereket szedő betegek terápiahutlenségét sok tanulmány bizonyította. Az idézett kongresszuson Daniel Jones, az AHA elnöke arról számolt be, hogy az Egyesült Államokban a felnőttek egyharmadának magasabb a vérnyomása, és a legutolsó adatok szerint csupán a hipertóniások 37 százalékának sikerül a tenzióját megfelelő értékre csökkenteni. Ennek oka gyakran a pontatlan, rendszertelen gyógyszerszedés, illetve a „gyógyszermentes weekend”, amikor a hét végén a páciens teljesen „kirúg a gyógyszerhámból”. Ezt a hibát a hosszú távon hatékonynak gondolt vakcináció kiküszöbölheti.
  A másik előny: a kora reggeli hipertenzió kockázatának minimálisra csökkentése. Ez klinikai szempontból igen fontos: elég csak Kario és munkatársainak tanulmányát idézni, akik 519, idős hipertóniás vizsgálatával igazolták, hogy a hajnali vérnyomásemelkedés független kockázati tényezője a szélütésnek, mert csaknem háromszorosára növeli az agyi katasztrófák rizikóját (Circulation 2003;107:1401–06).

Nem lehet abbahagyni

  A hipertónia azonban lényegesen bonyolultabb gond, semhogy oltással elkerülhető lenne. A témában megszólaló szakértők elképzelhetőnek tartják, hogy kezdődő hipertenzióban, korai stádiumban a vakcinálás megfelelő szinten tarthatja a vérnyomást – lehet annyira hatásos, mint egyetlen antihipertenzívum –, de amikor már kombinált kezelésre van szükség, a különböző támadáspontú gyógyszerek nélkül megbízható eredmény nem érhető el.
  A jól együttmuködő beteg magas vérnyomásának gyógyszeres terápiája – gyakorlott klinikus irányításával – megoldottnak vehető. Minden új lehetőséget igyekszünk megragadni, de – a számomra rémségesen hangzó, bár sokak számára népszeru fordulatot használva – „a medicina antihipertenzív terápiás armamentáriuma a legmilitánsabb hipertonológus számára is lehetővé teszi a magas vérnyomás elleni, azonnali hadüzenetet”.
  Sokkal békésebb megoldásokat keresve érdemes végiggondolni, hogy mikor vegye be páciensünk a tablettáit. Ramón C. Hermida és munkatársai tavaly közölték eredményeiket, hogy az este bevett telmisartan az éjszakai tenziót hatékonyabban csökkentette, mint a reggeli tablettabevétel, ugyanakkor a 24 órás antihipertenzív hatás változatlan maradt (Hypertension 2007;50:715). Ajánlhatjuk betegeinknek, akiknek többsége minden bizonnyal szed naponta 80-100 mg aszpirint is, hogy ezt a primer-szekunder megelőzésre adott tablettát elalvás előtt nyeljék le. Az előbb idézett spanyol munkacsoport néhány éve publikálta azt is, hogy az esti aszpirin a tenziót átlag 6,8/1,6 Hgmm-rel mérsékli, minden egyéb vérnyomáscsökkentő nélkül (JACC 2005;46:975–83). Emlékezzünk: az oltás is csaknem azonos mértéku vérnyomáscsökkentéshez vezetett.
  Február közepén jelent meg Michael Ho és munkacsoportjának dolgozata, akik igazolták, hogy szükség esetén a gyógyszeres kezelés fokozásával és a terápiahuség javításával a legmakacsabb hipertónia is kézben tartható (Arch Int Med 2008;168:271–76). A hipertonológus akkor igazi szakorvos, ha egyénre szabottan megkeresi az optimális gyógyszert, kombinációt, és eléri azt is, hogy betegei mindig bevegyék a tablettákat, és akkor, amikor azok hatása a legjobban érvényesül.
  A svájci származású, nálunk is jól ismert amerikai professzor, Franz Messerli az antihipertenzív oltásról nemrég elismerően azt mondta: „Nem kérdés, hogy ez újszeru megközelítési mód. Az a tény viszont, hogy valami újszeru, nem jelenti azt, hogy a gyakorlat szempontjából is használható. Ha a gyógyszerekkel baj van, adásukat egyszeruen abbahagyjuk. A beadott oltást nem lehet abbahagyni.”