Így értékelik a helyzetet a járóbeteg-szakrendelők vezetői
Szeptember 13. és 16. között Balatonalmádiban rendezik meg a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség XXV. éves konferenciáját, szövetségben az XX. Országos Járóbeteg Szakdolgozói Konferenciával.
A helyzetértékelés része a hagyományos „Így írtok ti…”, a járóbeteg-szakrendelők vezetőinek körében végzett felmérés is. Az immár 10. éve elvégzet felmérésre a története során most érkezett a legtöbb válasz, 56. Az intézetvezetők körében „Az elmúlt év szakmai eseményeinek megítélése” adott válaszok kétharmada inkább kedvezőtlennek ítéli meg az elmúlt év szakmai eseményeit, 1/3-a viszont változatlannak vagy jónak.
A fenntartók (Önkormányzat/OKFŐ/Egyéb) a „kötelező” feladatán túli elmúlt évi tevékenységének értékelésében viszont az osztályzatok közel egyenletesen oszlanak meg – a válaszadók harmaduk szerint változatlan, harmaduk szerint javult, harmaduk szerint romlott – ami azt mutatja, hogy vegyesek a szakrendelők tapasztalatai.
A talán az egyik legfontosabb kérdésben miszerint „A járóbeteg-szakellátásában megjelenő betegek ellátása szempontjából hogyan osztályozná összességében az elmúlt esztendőt? az kiosztott osztályzatok átlaga összességében 2,85, azaz alulról közelíti a „változatlant”-t. Mindemelett azonban a válaszadók közel fele (46,4%) szerint romlott a járóbeteg-szakellátásában megjelenő betegek ellátása!
Arról is megkérdezték az intézményvezetőket, hogy megítélésük szerint hogyan változott az elmúlt esztendőben a járóbeteg szakellátó intézmények gazdálkodása, a humán-erőforrás helyzet, az intézmények/tárgyi technikai felszereltsége, illetve miként fog mindez változni a következő egy évben Az „összes osztályzat” átlaga alapján némileg romló az összkép (idén 2,44 – tavaly 2,87), ami azonban mindenképpen újdonság, hogy sok éve először NEM a humán-erőforrás helyzet megítélése a legrosszabb, a gazdálkodás változását rosszabbnak ítélték a válaszadók.
Ami elgondolkodtató: szemmel láthatóan sokkal sötétebbek a jövőt illető elvárások, mint az elmúlt egy év megítélése. Itt is a gazdálkodás helyzetének változása (és nem a humán-erőforrás helyzeté) lesz a legrosszabb a várakozások szerint, e pontban azösszesített értékelés nem érte el a 2-est sem.
Bár az intézmények/tárgyi technikai felszereltség változásának megítélése az elmúlt évet tekintve kiegyensúlyozott volt, a várakozások szerint az intézmények/tárgyi technikai felszereltsége szignifikánsan romlani fog, aminek a hátterében feltehetőleg a csökkenő források állnak.
A felmérésben arra is kíváncsi volt a szövetség. hogy mi az intézményvezetők véleménye a tulajdonos önkormányzatokról, a szakorvosokért történő versengésről, a járóbeteg szakellátás és az alapellátás együttműködéséről, a még felszabadítható plusz humánerőforrás és egyéb kapacitásokról, valamint a magánegészségügy egyre nagyobb térnyeréséről. Az első 3 kérdésben gyakorlatilag egyetértés volt: az önkormányzatok felelős gazdái a járóbeteg szakellátóiknak, igenis verseny van szakorvoskért, és az alapellátással szorosabban kéne együttműködni.
Azzal, hogy vannak még felszabadítható kapacitások a rendszerben a válaszadók több mint fele egyáltalán nem ért egyet, egyharmaduk viszont részben egyetért az állítással, ami feltehetőleg a válaszoló intézmények eltérő méretével, és földrajzi elhelyezkedéséből adódik.
A magánegészségügy további térnyerését illetően a válaszadók kétharmada ezt nem tartja helyesnek, egyharmaduk szerint viszont legalább részben helyes.
Kérték az intézményvezetőket, hogy rangsorolják a legfontosabb elvárásaikat az ágazatpolitika felé. Ha a válaszokat a 2022-ben megfogalmazott elvárásokkal vetjük össze, kiderül, hogy az anyagi erőforrások fejlesztése (jobb finanszírozás) és a hosszabb távú stratégia-alkotás felértékelődött, majdnem biztos a jövőben várható negatív változásokra való tekintettel.
Bár a problémák között vesztett a „pozíciójából”, a humán erőforrás probléma megoldásának szükségessége is jelentősen felértékelődött, egyre erősödő elvárás ennek gondnak a megoldása.
Végezetül érdekes változás, hogy miközben az ágazati kommunikáció szükségessége az 1. helyről a 6.-ra csúszott, az ágazati érdekérvényesítés iránti igény erősödött. A jelek szerint az intézetvezetők úgy vélik, hogy a kommunikáció vélhetően nem segít, ellenben az ágazati érdekérvényesítés még segíthet.