Időutazás a Babaházban

A fehérvári Moskovszky-gyűjtemény

Székesfehérvár: egy lejtős-emelkedős utcácskából az ember belép egy műemlékházba – és rögtön pár évszázadot repül vissza az időben. Mert amit ott lát a hét szobában, annak 63 tárlójában, maga a megkövült idő, még inkább a már mesésnek tűnő régmúlt megelevenedése – tündéri méretekben.  Ezt a páratlan, világszínvonalú múzeumot a külföldiek ki nem hagynák, a helyiek pedig alig-alig ismerik. Élvezi a gyerek is, persze, de mi még jobban; mert nemcsak holmi „babákat” látunk, hanem két-három évszázad lakáskultúráját tekinthetjük át a míves tabernákulumtól az apró ezüstvilláig (sőt: parányi éjjeli edényig), a berendezett kis enteriőrökben.  Egy párizsi turista egy párizsi lakást fog viszontlátni itt, és nem véletlenül: a nagypolgári vagy arisztokrata lét mindennapi bútorai, tárgyai hasonlóak voltak Budapesten, Bécsben, Prágában és Párizsban sok-sok évtizeden át (csak nekünk már a múzeumba kell menni, ha effélét akarunk látni). A babaszobák legrégebbi bútorai a 18. század elejéről-közepéről származnak, eredetileg asztalos mintadarabként, mestermunkaként készültek, később játékként folytatták pályafutásukat a gróf vagy a bányaigazgató házának gyerekszobáiban.