Humor a tudományban

Beck Mihály szakterülete a fizikai kémia, a reakciókinetika és a koordinációs kémia. A Debreceni Egyetemen oktató és az MTA Kémiai Kutatóközpont Anyag- és Környezetkémiai Intézetében kutató tudóst azonban tudomány mellett mindig is érdekelte a humor, a kettő ötvözetére pedig egyetemi évei óta vadászik.

Az mta.hu-nak nyilatkozva megemlítette például azt a vizsgatörténetet, amelyben a tanár violinkulcsot rajzolt egy diák indexébe, abban ugyanis már annyi karó volt berajzolva, hogy azokból kotta is készülhetett volna. A kötetben a diákévek vicces szituációi és más anekdoták mellett helyet kapott néhány áltudományos találmányról szóló történet is. Mint Beck Mihály hangsúlyozta, ez utóbbiak „feltalálói” néha kifejezetten a tréfacsinálás szándékával „alkottak”. A kutató tragikomikus eseteket is vázol, amelyek gyakran akkor fordulnak elő, ha a kutató messze túlértékeli saját képességét. Beck Mihály példáként említette Takáts Sándor 1927-ben megjelent Newton, Einstein vagy Én című könyvét, az írás azonban csak egy annak a gyűjteménynek a darabjai közül, amelyek szerzői nem kevesebbre vállalkoztak, mint hogy Einstein gondolatait megcáfolják. 

Csak tréfásan

 A furcsa tudományos kutatások viccesek is lehetnek, persze csak akkor, ha szerzőjük sem veszi túl komolyan a témát. A kopasz fejtetőn átfésült haj módszerének szabadalmaztatója például semmiképp sem számított arra, hogy találmányából meggazdagodhat. Ugyancsak a furcsa szabadalmakból csinált viccet az, aki a házi tücsköket, mint hőmérsékleti érzékelőket használta volna – mutatott rá a kötet szerzője. Beck Mihály hozzátette: a tücskök ciripelésének gyakorisága és frekvenciája valóban függ a hőmérséklettől, speciálisan e célra tücsköket árulni, és erre a tevékenységre részvénytársaságot alapítani azonban már csak vicc lehet. A furcsa szabadalmak között kapott helyet Karinthy Frigyes ötlete: rugalmasan táguló, összehúzódó anyagból, például gumihártyából készített felfújható léggömbje és testvére, Karinthy Emmy „lezipzárazható és kicserélhető fejű harisnyája” – hiszen a harisnyáknak mindig csak a feje megy tönkre. (Karinthy Frigyes Szabadalmi iroda című humoreszkje a kötet mellékletében olvasható.)

A koholmányokról és tréfás közleményekről szóló fejezet legmeghökkentőbb története azonban a Sokal-tréfa. A New York-i fizikus, Alan Sokal 1996-ban juttatta el írását a Social Text című neves társadalomtudományi folyóirathoz. A határok áttörése: arccal a kvantumgravitáció transzformatív hermeneutikája felé címet viselő cikk nem volt más, mint halandzsa, célja pedig az volt, hogy rámutasson a posztmodernizmus vagy a posztstrukturalizmus érthetetlenségére. A valódi zagyvaság mégis megjelent a lapban, amelynek szerkesztői Sokal önleleplező írását, néhány héttel később már nem voltak hajlandók megjelentetni – az újabb cikk nem megfelelő minősége miatt -, így az egy másik lapban kapott helyet.

Komikus elemek, furcsaságok a tudósok által adott elnevezésekben is fellelhetők. Mivel az ellenállás mértékegysége – a német fizikus után – Ohm, ezért néhány évig az ellenállás reciproka, azaz a vezetőképesség egységeként az Mho-t használták. - Vannak vegyületek, amelyek szerkezeti képlete leginkább egy zsiráfra vagy egy tehénre hasonlít, a furcsa formák pedig a vegyületek nevére is hatottak – említ egy kémiából vett példát Beck Mihály.

Vicces lapok

A kutató számot ad azokról a folyóiratokról is, amelyek a tudósok és hallgatók szórakoztatására készültek. A műegyetemisták például az 1930-as években Retorta Sziporka néven készítettek humoros lapot, és a Magyar Tudomány „különszámaként” jelent meg a Fanyar Tudomány a Kifakadémiai Beadó kiadásában. A veszprémi egyetemisták Kémcsőkefe, a miskolciak Húzótüske címen adták tudományosnak nem nagyon nevezhető folyóiratukat. A kötetben a nem túl hízelgő díjakról, elismerésekről is olvashatunk.

Az Ig Nobel-díjat a nemzetközi tudományos élet azon szereplői vehetik át, akik tevékenysége értelmetlen felfedezésekhez, használhatatlan találmányokhoz vagy egészen egyszerűen mulatságos javaslatokhoz vezetett. Az 1991 óta létező „kitüntetés” Béke-díját az alapítás évében Teller Edének ítélték oda „a hidrogénbomba és a csillagháborús terv kitalálásáért, illetve egész életén át tartó munkásságáért, amivel megváltoztatta az emberiség békével kapcsolatos gondolatait”. A díjazottak között böngészve számos, valóban értelmetlen felmérésre bukkanhatunk. Ig Nobel-díjban részesültek például azok az egyesült államokbeli matematikusok, akik az Alabama államból bűnbánat hiányában pokolra jutó lakosság megyénkénti létszámának kiszámítását tűzték célul, de azok az orvosok is, akik az "Elektrosokk terápia kudarca a csörgőkígyó-marás kezelésében" című művet alkották. A tragikomédia és a furcsa díjak jutalmazottjainak fejezetében is szerepel Benveniest francia kutató, aki azt bizonyította, hogy a víz egy intelligens folyadék, hiszen hosszú idő után is képes események felidézésére, amikor az események kiváltotta hatás már elmúlt.