Hozhatnak érdemi bevételt a nem kötelező védőoltások?

Ma még akár a vakcina árával megegyező térítési díjat is elkérhetne egy háziorvos, azaz több tízezer forint bevétele is származhatna a praxisnak egy-egy páciens humán papillóma- vagy rotavírus elleni immunizálásáért. A jogszabály adta „lehetőséget” a kollégák persze minimum szatirikusnak tartják, hiszen sokan még a néhány ezer forintos védőoltás ugyanennyire taksálható beadási díját sem kérik el, s aki kér pénzt a nem kötelező védőoltás beadásáért, az összeg ott is általában 1-2 ezer forintra rúg.

HPV esetében a vakcinát rendszerint önkormányzati akciók keretében adják be; a képviselő-testületek rendszerint elvárják, hogy a háziorvosok és gyermekorvosok „anyagiaskodás” nélkül álljanak a nemes kezdeményezés mellé. Egy rendelettervezet szerint viszont 2 ezer forint lesz az oltás beadását végző szolgáltatót megillető díj maximuma, amit még a mostani helyzethez képest is visszalépésként értékelnek azok, akik térítési díjat kérnek.

Megkérdeztük erről a szakállamtitkárságot, mi az álláspontja, a háziorvosok, gyermekorvosok milyen megfontolások alapján kérjenek vagy ne kérjenek pénzt ezen vakcinák beadásáért? A tárcától egyelőre annyi válasz érkezett: az „államtitkárság álláspontja jelenleg a témával kapcsolatban a vonatkozó, a térítési díj ellenében igénybe vehető egyes egészségügyi szolgáltatások térítési díjáról szóló kormányrendelettel azonos.” Ez pedig csak azt rögzíti, hogy a biztosított járványügyi érdekből nem kötelező jelleggel történő immunizálásáért magasabb összegű térítési díj nem állapítható meg annál, mint amit a biztosítottnak a védőoltás oltóanyagáért egyébként térítési díjként meg kell fizetnie. Az államtitkárság ehhez csak annyit tett hozzá: „Ennél kevesebb megállapítható, és az orvos akár el is tekinthet tőle, ezt nem tiltja a jogszabály.”

Nem méltányos kétezer forint

A „hatósági ár” támogatói azt mondják: egy kormányrendeletben rögzített konkrét összegre könnyebb lenne rámutatni a rendelő hirdetőtábláján, s könnyebb lenne elfogadtatni a páciensekkel az ellenszolgáltatás indokoltságát. Ehelyett egyelőre továbbra is az orvosokra hárítják, hajlandók-e konfrontálódni a többletbevételért. Ez pedig attól sem változik, ha a jelenlegi, vakcinához kötött „mozgóár” helyett fix kétezer forintban maximálják a beadás térítési díját, de ugyanúgy csak opcióként hagyják meg ezt a tételt, mint eddig. Sőt, ezzel azokat az orvosokat is korlátozzák, akik eddig magasabb térítési díjat is el tudtak kérni.

– Mivel a hatályos kormányrendelet lehetővé teszi, hogy az OEP által nem támogatott egészségügyi tevékenység végzéséért a szolgáltató saját hatáskörében térítési díjat állapítson meg, nem tartom méltányosnak a 2 ezer forintos limitet a nem kötelező, a patikában térítésre kapható védőoltások beadásáért – fűzi hozzá a rendelettervezetet olvasva dr. Beregi Katalin, a főváros XXII. kerületében praktizáló háziorvos. Hozzáteszi: nem amellett emel szót, hogy egy HPV elleni védőoltást több tízezer forintért lehessen csak beadni, ám a kétezer forintot nagyon alacsonynak tartja.

– A védőoltás beadása sem 10 másodperces művelet: a pácienst felvilágosítom a vakcináról (javallati, ellenjavallati kör, összetétel, várható mellékhatások, immunitás kezdete, időtartama, következő oltás időpontja…), majd a bőrfelületet fertőtlenítem, vattát használok, az oltást követően dokumentálok, igazolást nyomtatok, a fecskendőt és a tűt veszélyes hulladékként kezelem és elszállíttatom, illetve a szolgáltatás érdekében használom a praxis teljes infrastruktúráját a rendelőtől a számítógépig, hiszen a védőoltás felírása naprakész informatikai rendszert is igényel, ez is költséggel jár – sorolja Beregi Katalin. Hozzáteszi: az alapellátás orvosainak meg kellene egyezniük a jelenlegi rendeletben foglaltak betartásáról, s ha ez mindenkire nézve kötelező érvényű lenne, az egységes fellépés sok kellemetlen helyzettől óvna meg mindenkit.

Ki tud és ki hajlandó fizetni?

– Minden védőoltást ingyen adunk be, még sosem jutott eszünkbe az orvostársammal, hogy ezért pénzt kérhetnénk a praxisba tartozó gyerekek szüleitől – vallja be kérdésünkre dr. Bajnay Edit balatonalmádi gyermekorvos. A doktornőt láthatóan elgondolkodtatta a praxis bevételének vakcináció általi növelésére vonatkozó felvetésünk, mert gyors fejszámolást követően azzal folytatta: ha a világot nem is váltaná meg, de kétezer forintjával számolva kimutatható bevételt jelenthetne, ha térítésessé tennék ezt a szolgáltatást. Azért épp kétezerrel szorzott, mert a turisztikai szezonban a rendelőbe körzeten kívülről betévedt páciensektől ennyit kértek egy-egy védőoltás beadásáért.

– Kezdetben biztosan nem lenne népszerű ez a lépésünk, de itt a helybéliek talán elfogadnák. Sok településen viszont esélyünk sem lenne ebből bevételt elérni – fogalmaz Bajnay Edit, akinek van összehasonlítási alapja: a magyar tengerpart előtt ugyanis a Békés megyei Battonyán praktizált, ahol elvétve fordult elő, hogy térítési díjas nem kötelező védőoltást kért volna valaki a gyerekének. Balatonalmádiban viszont viszonylag gyakran oltanak a Meningococcus baktérium okozta agyhártyagyulladás ellen, de a rotavírus elleni, több tízezer forintos védőoltás beadása sem számít ritkaságnak.

– Egy praxis lehetőségei nagyban függnek a térség fizetőképes keresletétől, de az adott helyen élők nyitottságától, egészségtudatosságától is. Ahol sokan élnek máról holnapra, ott csaknem elképzelhetetlen, hogy egy fizetős védőoltás összköltségét még az orvos is tetézze, még ha ez a praxis oldaláról szemlélve teljesen jogos is lenne – fogalmaz Bajnay Edit.

Szociális kérdések a rendelőkben

– Állandó érzelmi, erkölcsi, etikai, anyagi dilemma, hogy kérjünk-e pénzt a nem kötelező védőoltások beadásáért – rögzíti dr. Póta György csepeli gyermekorvos, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének alelnöke. – Ha pénzt kérünk, azzal ellenérzéseket váltunk ki, s azt kockáztatjuk, hogy csökkentjük a prevenció mértékét. Mi együtt élünk a családokkal, pontosan látjuk, melyik család mivel küszködik. Nem megoldás az sem, hogy az orvosok szelektáljanak szociális alapon, hogy kit látnak szegényebbnek, s kit tehetősebbnek, s ez alapján döntsenek arról, kérnek-e, s mennyi térítési díjat az oltásokért. Ugyanakkor azoknak a kollégáknak is teljesen jogos az álláspontjuk, akik már túllendültek ezen, s mindenkitől elkérik a pénzt a többletmunkájukért. Ők egyébként egyre többen vannak, s azzal érvelnek: ezt sokkal tisztességesebb pénzforrásnak tartják, mint a paraszolvenciát – folytatja Póta György.

Bár az önkormányzatok kezdeményezésére szervezett oltási kampányokba – például a HPV elleni vakcinációba – olykor egyszerre több száz diákot is bevonnak, ám ez rendszerint nem jelent többletbevételt a háziorvosoknak. A települések általában elvárják, hogy az orvos örömmel csatlakozzon, s néhány kivételtől eltekintve rendszerint fel sem merül az ellentételezés gondolata. Póta György szerint az lenne korrekt megoldás, ha a prevenciós munkát minden betegség esetén központilag támogatnák. Ezért is tartja nagy eredménynek, hogy a háziorvosi indikátorrendszerbe sikerült befogadtatni az influenzaellenes védőoltás mellé a gennyes agyhártyagyulladás elleni vakcinációt is, így az ebben aktív kollégák, ha praxisszinten nem is jelentős, ám egy-két tízezer forintos többletbevételre szert tehetnek az OEP-től.

Harc a bioterrorizmus ellen

– Szemléletükből adódóan a gyermekorvosok fogékonyabbak a vakcinációra. Tudják: ha több pénzük nem is lesz, de saját érdekük is, hogy ne legyen teli a rendelőjük beteg gyerekekkel, önmaguk is inkább befektetésnek tekintik a védőoltások beadását – állapítja meg dr. Ócsai Lajos, az ÁNTSZ Járványügyi Főosztályának vezetője. Szerinte a prevenciós szemléletet a gyermekorvosoknál már az orvosképzésben is elplántálják, s a kollégák pontosan tudják, hogy „minden gyerek potenciális bioterrorista, hiszen jön-megy, fut, mindent és mindenkit összenyal”. A gyerekek immunizációja ezért a felnőtteket is védi.

Meglátása szerint a felnőtteket kezelő háziorvosoknak már sokkal hektikusabb a hozzáállásuk: vannak a nem kötelező védőoltások mellett nagyon elkötelezett orvosok éppúgy, mint olyanok, akik nyűgnek tartják a vakcinációt. Azt tartaná szerencsésnek, ha minél többen részt vennének infektológiai jellegű továbbképzéseken is. Ócsai Lajos a közelgő influenzaszezon kapcsán megjegyzi: követendő példának tartja azoknak a háziorvosoknak a gyakorlatát, akik nem rendelési időben, hanem azon túl jelölnek ki időpontot az influenza elleni oltóanyag beadására, így csökken a zsúfoltság, gördülékenyebbé válik a betegellátás, s kisebb a rendelőben történő megfertőződés kockázata – ezáltal talán olyanok is élnek a lehetőséggel, akik máskülönben nem tennék.

A járványügyi főosztályvezető sajnálja, hogy az utóbbi években visszaszorult a pneumococcus elleni védőoltások alkalmazása, holott az influenza miatti halálesetek egy jelentős hányada a bakteriális felülfertőzés következménye. A kullancs-encephalitis elleni védőoltásban viszont nagy előrelépések történtek, noha még van mit javulni ezen a területen is: „A Dunántúlon, az Északi-Középhegységben magunkhoz képest egészen jó az átoltottsági arány, de még mindig sokkal több a fertőzésünk, mint Ausztriában vagy Svájcban, pedig ott sokkal több a fertőzött kullancs.” Bízik abban, hogy a HPV elleni oltás mihamarabb részévé válhat a hazai immunizációs programnak, s meglátása szerint a gennyes agyhártyagyulladás elleni oltást is többeknek kellene megkapniuk – amint megjegyzi, több országban enélkül be sem teheti egy gyerek a lábát egy kollégiumi közösségbe. Ócsai Lajos abban fejlődést lát, hogy a külföldre utazók aránylag magas arányban beoltatják magukat hepatitis A és B, illetve az adott országra speciálisan jellemző betegségek ellen.

A teljes cikk a PraxisMenedzsment című lapban olvasható