Tudomány
Hormongátlással az alkoholizmus ellen
2010. február 07. 11:17
.jpg)
Az alkoholizmus drága és veszélyes szenvedély, nemcsak a fogyasztóknak, de a társadalomnak is: az Egyesült Államokban többszáz milliárd dollárba kerül az alkohol okozta betegségek kezelése, és minden harmadik közlekedési baleset italozás következménye.
A Scripps Kutatóintézet vizsgálata szerint az alkoholfogyasztás szenvedélyében hormonok is szerepet játszanak: eredményeiket a Biological Psychiatry most megjelenő száma közli.
Marisa Roberto és munkacsoportja hat éve foglalkozik alkoholbetegek vizsgálatával, illetve olyan kísérleti állatok tanulmányozásável, melyeket rászoktattak az alkoholra. Eredményeik szerint az állatkísérletek adatai azt jelzik, hogy egyik stresszhormon, a CRF jelenti az alkoholizmus kulcsát.
A CRF természetes körülmények között is kiválasztott hormonja a szervezetnek. Eredetileg csak az agy egy körülírt területén, a hipotalamuszban mutatták ki, de kiderült, hogy az agyalapi mirigyben is megtalálható. Serkenti a kortikotropin és más, biológiailag hatásos anyagok elválasztását: ezek a stresszhatás fontos elemei.
A CRF a legújabb kutatások szerint agyunknak abban a részében, az agy mélyén levő amygdala nevű magban is megtalálható, amely – több más funkciója, például az agresszivitás és a félelem szabályozása mellett – az alkoholizmus tüneteiben is fontos szerepet játszik: a szeszmentes időszakban bekövetkező nyugtalanságban, vagy az alkohol utáni szenvedélyes vágy megjelenésében.
A kutatócsoport a hormont tartalmazó agyi területeket olyan elektrofiziológiai eljárásokkal is vizsgálta, melyeket korábban erre a célra nem alkalmaztak. Az idegsejtek vizsgálata során kiderült, hogy a CRF kifejezettebbé tette az egyes idegsejtek közötti gátlást, ugyanúgy, mint az alkohol. Ez elsősorban annak tudható be, hogy fokozta a GABA nevű gátló neurotranszmitter termelését, és emiatt kifejezetten csökkent az idegsejtek ingerlékenysége.
A kutatócsoport a hormont tartalmazó agyi területeket olyan elektrofiziológiai eljárásokkal is vizsgálta, melyeket korábban erre a célra nem alkalmaztak. Az idegsejtek vizsgálata során kiderült, hogy a CRF kifejezettebbé tette az egyes idegsejtek közötti gátlást, ugyanúgy, mint az alkohol. Ez elsősorban annak tudható be, hogy fokozta a GABA nevű gátló neurotranszmitter termelését, és emiatt kifejezetten csökkent az idegsejtek ingerlékenysége.
A munkacsoport ezt követően azt vizsgálta, mi történik, ha a CRF hatását a hormon ellenanyagaival gátolják. Ez azért volt lehetséges, mert három különböző ellenanyag is létezik erre a célra. Olyan patkányok agysejtjeit kezelték ezekkel az anyagokkal, melyeket korábban megfelelő módon itatva alkoholistákká tettek.
Az egyik CRF elleni készítmény, az R121919 alkalmazása esetén az alkoholista patkányok már csak mérsékelten fogyasztottak alkoholt, viselkedésük a nem alkoholfüggő patkányokéhoz hasonlított. A R121919-t 23 napon át alkalmazták, és nem alakult ki vele szemben tolerancia, vagyis hatása mindvégig fennmaradt.
A kutatók különösen érdekesnek találják, hogy kapcsolatot találtak a stressz, a szorongás és az alkoholfüggőség között. Azt remélik, hogy a CRF-gátló anyagok hatása emberekben is hasonló lesz, mint a patkányokban.
MTI
