Honvédkórház: Burány Béla levelét megírta

Különös megvilágításba helyezi a honvédelmi tárca tavaly őszi, a Honvédkórház Sürgősségi Betegellátó Centrumáról (SBC) szóló nyilatkozatait az a hvg.hu birtokába jutott levél, amelyet az osztályt eddig megbízottként vezető Burány Béla írt leköszönése alkalmából a beosztottjainak. (Az Országos Mentőszolgálat volt vezetőjét Zacher Gábor augusztus végi lelmondása után nevezték ki az SBC átmeneti vezetőjének, és bár házon belül végig a novemberben kiírt osztályvezetői pályázat esélyesének tartották – nem kis részben a rá szabott pályázat miatt –, hétfőn kiderült, hogy a négy indulóból mégsem őt, hanem Hetzman Lászlót, a légimentők korábbi szakmai vezetőjét választotta kórház vezetése.)

A január 22-én kelt levélben Burány Béla meghökkentő szavakkal vet számot az osztály elmúlt időszakáról, maximálisan igazolva, az SBC éléről augusztus végén lemondott elődje állításait:

"2018. szeptember 1-én egy működésképtelen SBC-t vettem át: az orvos-létszám a gyógyítási feladatok ellátásához minimálisan szükséges szint felét sem érte el, úgyhogy nem volt érvényes szeptemberi orvosi beosztás. A szakdolgozói oldal is messze elmaradt az elégséges szinttől, mennyiségében és minőségében egyaránt. Az elengedhetetlenül szükséges betegmegfigyelő monitorok, vérgáz-készülék, lélegeztető gépek, illetve egyéb alapvető eszközök (pl. EKG-k, vérnyomásmérők, hőmérők, kapnometria, stb.) teljes vagy részleges hiánya, valamint tartós működési zavarai álltak fenn. Az SBC-n már alig maradt kihasználatlan tér, ugyanakkor több fontos működési elem nem, vagy csak részlegesen, és problémásán működött (pl. triázs-helyiségek, detoxikáló, veszélyes hulladék-raktár, oktatóterem, személyzeti tartózkodók/pihenők, stb.)" – összegzi az akkor tapasztaltakat a február 1-jétől osztály-vezető helyettessé visszalépő szakember, felsorolva egyúttal az osztályt (elvileg) támogatni hivatott irodai háttér fél éves adminisztratív lemaradását, és, hogy a legaggasztóbb jelenség számára a még meglévő munkatársak krónikus fáradtsága, cél-vesztettsége, kiégettsége, és az intézmény vezetésével szembeni bizalomvesztése volt.

Az akkori helyzet ecsetelése után Burány Béla a levélben hosszan sorolja az időközben eltelt öt hónapban bekövetkezett pozitív változásokat, köztük a szakorvosok és szakdolgozók által kiharcolt béremelést, új eszközök beszerzését, illetve, hogy az újonnan felvett 19 munkatárssal novemberben már „csak” 100 orvosi műszakot kellett más osztályról levezényelt orvosokkal kiállítani. (Szemben a szeptemberi, szemészek, bőrgyógyászok segítségével kitöltött 240-nel – a szerk.)

"Amit lehetett, megtettem. Egyúttal a Honvédkórház felé érzett, régóta fennálló érzelmi tartozásomat is leróttam. Mindezek után nyugodt lélekkel, sok erőt és jó szerencsét kívánva adom át a stafétát utódomnak" – írja némiképp önmagát fényezve a távozó osztályvezető, a levél legmeghökkentőbb része mégis az nyár végi állapotokról szóló előbbi coming out, amely tökéletesen egybevág az akkori sajtóhírekkel és az érveléssel, amivel Zacher Gábor a lemondását indokolta augusztus 30-án.