Egészségpolitika
Hol vannak a Lipót egykori betegei?
Vészhelyzetben a magyar pszichiátria
Egy öngyilkos hajléktalan rendőrségi jegyzőkönyveit kérte be a napokban az ombudsmani hivatal. Az asszonyról ugyanis kiderült, hogy a nemrég bezárt Lipót (OPNI) betege volt. Azt vizsgálják, hogy a pszichiátriai intézet felszámolása vezetett-e a tragédiájához. Az orvosok több száz „kóborló” betegről beszélnek. Az állampolgári jogok hivatalában azt mondják: kezeltek sora süllyedt hajléktalanságba, a betegek orvosaikat keresik, a kórlapok eltűntek. Az ombudsmani hivatal szerint a helyzet tragikus.
Az egészségügyi tárca állítja, hogy az OPNI megszüntetéséből adódóan egyetlen beteg sem maradt ellátatlanul.
Németh Attila, a pszichiátriai társaság volt elnöke szerint az a kérdés, hogy kit tekintünk elveszett betegnek. Azt a fiút hová soroljuk – kérdezi –, akinek a nyugdíjas szülei hívtak, hogy a gyerek kiugrott a negyedikről, a traumatológián fekszik, segítsek valahogy. A fiút a Lipót megszűnése után egy olyan doktornőhöz irányították, aki szülni ment, ő pedig tovább már nem keresett – mondja Németh Attila.
A szakma vezetői szerint nem csak az a kérdés, hány beteg került utcára vagy vált hajléktalanná az OPNI megszüntetésével. Álláspontjuk szerint a pszichiátria általános helyzete vált kritikussá. Tény, hogy pszichiáterek sora hagyta, illetve hagyja el az országot vagy a szakmát abból a nyolcszázból, amely már amúgy is a fele volt a minimálisan szükségesnek. Az OPNI bezárásával „felszabadult” száz szakembernek ugyanakkor csak a töredéke tudott elhelyezkedni.
– Bekérte a tárca az OPNI volt pszichiátereinek listáját, de semmi sem történt azóta. Hiába tettünk le szakmai javaslatot, oda kerültek újabb ágyak, feladatok, ahol amúgy is csak döcögött az ellátás, míg onnan, ahol szakmailag kiválóan folyt a munka, visszavettek. Az egyetemek nemhogy átvenni nem tudták a feladatokat, de ott is erózió indult. Egyes osztályokra úgy zúdult a korábbi lakosságszám négyszeresének elltási kötelezettsége, hogy ahhoz nem vagy alig kaptak többletforrást – mondja dr. Füredi János, a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli elnöke. A miniszter több mint egy éve kérte a véleményüket. Ebben egyebek mellett a területi ellátás erőforrásainak újraosztását sürgették, szakkórházat és módszertani központot kértek. Ez utóbbi megvalósult. Az év elején megalakult az Országos Pszichiátriai Központ. Négy-öt szakembere próbálja összeszedni az OPNI megszüntetése óta széthullott adatokat. E pillanatban a KSH statisztikáiból is hiányoznak a betegek.
A tárca szerint az aktív pszichiátriai ellátás kapacitása az OPNI megszüntetésével sem csökkent. A krónikus ellátásban csökkentették az ágyszámot, mert nagyon sok esetben fekvőbeteg-szakellátás címén szociális ellátást nyújtottak. (Az OPNI 849 ágyából a Fővárosi Önkormányzat 410-et, a SOTE 95-öt, a Pest Megyei Önkormányzat 20-at vett át, míg a neurológiai feladatok ellátását az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet biztosítja.)
Mások a számok és más a valóság, mondja dr. Németh Attila, az említett módszertani központ vezetője. Meg kellene ugyanis nézni, hogy az adott helyre leosztott pénzeket mire fordították az intézmények. Legalább kétszáz ágynak nyoma veszett. Hozzáteszi: a Lipót bezárása óta eltelt két év rosszat tett orvosnak, betegnek egyaránt. Nem a minisztérium szándékával van a baj, hanem a tervek kivitelezésével és átgondolásával.
A szakma vezetői szerint nem csak az a kérdés, hány beteg került utcára vagy vált hajléktalanná az OPNI megszüntetésével. Álláspontjuk szerint a pszichiátria általános helyzete vált kritikussá. Tény, hogy pszichiáterek sora hagyta, illetve hagyja el az országot vagy a szakmát abból a nyolcszázból, amely már amúgy is a fele volt a minimálisan szükségesnek. Az OPNI bezárásával „felszabadult” száz szakembernek ugyanakkor csak a töredéke tudott elhelyezkedni.
A WHO tavaly ősszel a magyarországi pszichiátriai ellátást vészhelyzetben lévőnek minősítette, pedig 1400 pszichiáterrel kalkulálták a helyzetet, majd kétszer annyival, mint ahányan ma ezen a területen dolgoznak.
Csak egyetlen drámai példa az úgynevezett határesetek ellátására, vagy inkább ellátatlanságára : az országban van mintegy százezer kényszerbeteg, őket jó, ha 50–60 orvos képes kezelni, közülük viszont csupán 5–6 rendel ingyenes ellátóhelyeken. A magánorvosi kezelés havonta tízezrekbe kerülne, ha a betegnek lenne pénze rá.
Forrás: Népszabadság Online