Hol van a pénz a legjobb helyen?

Radnai György az irányított betegellátásról

Egyre magasabb életkort megélni, lehetőleg minél egészségesebben – az egészségügyi reformnak ez a legfontosabb célja – szögezi le lapunknak adott interjújában az átalakításért felelős kormánybiztos. Radnai György szerint ennek érdekében, valamint azért, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat jobban kihasználjuk, meg kell újítani az egészségügyi rendszert. A reformtervek alapjául szolgáló irányított betegellátási rendszert kritizálókkal szemben keményen fogalmaz, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy a reményei szerint hamarosan elkészülő szakmai anyagot minden érdekelt megvitassa, és az egészségügy átalakításáról társadalmi konszenzus szülessék.

Szereti a kihívásokat?

– Szeretem.

Azért kérdezem, mert az egészségügyi reform felelősének lenni nem igazán hálás és nem is túl könnyű feladat. Miért vállalta mégis?

– Az életben egyszer, legfeljebb kétszer hozza úgy a sors, hogy olyan munkában vehetünk részt, amely sok ember életét befolyásolja. Az egészségügyi reform során, ahogyan korábban a nyugdíjreformnál is, olyasmit csinálhatok, ami hosszú évekre, évtizedekre meghatározza az ágazat életét. Emellett egy ilyen feladatnál nagyon hamar kiderül, hogy az, amit végre szeretnénk hajtani, megvalósítható-e vagy sem, kap-e kellő támogatást hozzá az ember, benne van-e a siker lehetősége. Azaz van visszajelzés. Ez lehet pozitív és negatív is, mindenesetre ez valóban kihívás, és nem „langyos víz”.

Önök az irányított betegellátásban látják a gyógyírt az egészségügy számos bajára, legalábbis erre lehet következtetni az egészségügyi miniszter nyilatkozataiból. Mit remélnek a modell kiterjesztésétől?

– Az első kérdés, hogy mi az a probléma, amit meg akarunk oldani, mit kell megváltoztatni, hogyan vélekedik az egészségügy helyzetéről a lakosság, mit gondolnak az ágazatban dolgozók. Először ezekre kell felelni, azután lehet megkeresni a megoldást. Én abból indulok ki, hogy adott egy helyzet, amellyel az emberek, az egészségügyiek, a politika, a beszállítók, a tulajdonos önkormányzatok egyaránt elégedetlenek, számos ok miatt. Mi a fő baj? Rengeteg gyógyintézményünk van, ezekben nagy szellemi és anyagi kapacitás halmozódott fel – ami persze lehetne még több –, az ágazatban dolgozók is megkísérlik a maximumot nyújtani – a végeredmény valahogy mégsem jó. Arra kell tehát megoldást találnunk, hogy olyan mechanizmust és érdekeltségi viszonyokat alakítsunk ki ebben a rendszerben, amelynek a végén a legjobb eredmény születik.