Az epilepsziás rohamok gyakorisága és a ketogén diéta
A ketogén étrend a bélflóra összetételének, illetve a gamma-glutamil-transzpeptidáz enzim aktivitásának befolyásolásán keresztül csökkenti az epilepsziás rohamok gyakoriságát, közölte a PharmaOnline.
A ketogén étrend a szénhidrátok teljes mellőzésével jár, azaz kenyér, burgonya, cukrok és számos egyéb táplálék nem kerülhet a tányérokra. Néhány korábbi vizsgálat alapján a ketogén diéta csökkenti az epilepsziás rohamok gyakoriságát. Azok a gyermekek, akiknél az antiepileptikumok alkalmazása nem vezet eredményre, profitálhatnak a ketogén diétából. Emellett, Alzheimer- és Parkinson-kór esetén, valamint autista személyeknél is pozitív hatásokat hozhat a szénhidrátokról való lemondás.
Ennek ellenére a diéta ajánlása a terápiában meglehetősen ritkán történik meg, mert a szakemberek az étrend jelentette vitaminhiánytól, emelkedett vérzsír-szintektől, fokozott vesekő-rizikótól tartanak.
Eddig nem volt ismert, hogy a ketogén étrend milyen mechanizmusok révén csökkenti az epilepsziás rohamgyakoriságot, csak a glükóztranszport zavara merült fel egyetlen lehetséges magyarázatként. A kutatók nemrégiben egy egészen más magyarázatot találtak – derül ki a Cell folyóiratban közöltekből. Úgy tűnik, hogy a zsírokban dús, szénhidrátmentes étrend a bélbaktériumok összetételének olyan átrendeződéséhez vezet, ami mérsékli az epilepsziás rohamok előfordulásának gyakoriságát.
Epilepszia kutatására használt egerekkel végzett kísérletekből kiderült, hogy a ketogén táplálkozás kevesebb, mint 4 napon belül képes a bélflóra összetételét olyan mértékben megváltoztatni, hogy szignifikánsan csökkenjen a rohamgyakoriság. A bélbaktériumok szerepét támasztja alá az a kísérlet is, amiből kiderült, hogy a steril bélflórájú egereknél, illetve az antibiotikumokkal „kezelt”, és ilyen módon modifikált bélflórájú egereknél hiábavaló volt a ketogén diéta; azaz bélbaktériumok hiányában nem történt meg a rohamgyakoriság csökkentése.
A kutatók két baktériumtípust azonosítottak, amik száma jelentősen megemelkedett a zsírdús táplálkozás hatására, ezek az Akkermansia muciniphila és a Parabacteroides-merdae-fajok. Önmagában egyik baktérium jelenléte sem bizonyul elegendőnek a rohamgyakoriság mérsékléséhez, ellenben a kettő együttes jelenléte kedvező hatású. Amennyiben a steril bélflórájú egerek bélcsatornáját a két említett baktériummal kolonizálták, visszaesett az epilepsziás rohamok száma.
Az egerek vérmintáinak és az epilepsziás folyamatokban fontos szerepet betöltő agyrégióból, a hippokampuszból nyert mintáinak elemzéséből kiderült, hogy a ketogén diéta hatására a gamma-glutamil-transzpeptidáz enzim aktivitása csökken, ami a GABA-szint befolyásolásán keresztül hathat az epilepsziás rohamgyakoriságra.
Annak a kiderítése, hogy az egerekkel végzett kísérletek eredményei az embereknél is helytállóak-e, további vizsgálatok elvégzését teszi szükségessé. Amennyiben a hipotézis igazolható, az epilepszia kezelésére a jövőben a lemondásokkal és „mellékhatásokkal” is járó ketogén diéta helyett elegendő lehet a bélbaktériumokkal végzett kezelés.
