Hogyan alakul a fehérjetartalom?

A globális felmelegedés hatására megemelkedik a légkör széndioxid- koncentrációja, s ennek következtében csökken a tápláléknövények fehérjetartalma. A jelenség főként a világ elmaradottabb régióiban súlyosbíthatja az élelmezési nehézségeket, ezért a szakembereknek máris fel kell készülniük a probléma megoldására.

A globális felmelegedés nemcsak azáltal veszélyezteti Földünk népességének táplálékellátását, hogy a tengerszint megemelkedésével és gyakori árvizekkel pusztítja a termést, hanem módosíthatja a mezőgazdasági termelés szempontjából jelentős évszakok hosszát, továbbá a levegő szén-dioxid-tartalmának megemelkedésén keresztül ronthatja a tápláléknövények összetételét is. Ez utóbbi különösen a fejletlen országok lakossága számára okozhat a mostaninál is nagyobb nehézségeket, mert miközben a fejlett országokban a fehérjebevitelt jórészt állati eredetű élelmiszerek fogyasztása fedezi, addig a világ fejletlen régióiban továbbra is a növényi eredetű fehérjék biztosítják a szükséglet jelentős hányadát.
  A légkör felmelegedésével párhuzamosan megemelkedő széndioxid- koncentráció következtében a növények fehérjeszintézisük rovására inkább szénhidrátokat termelnek. Ezt sok kutatás vizsgálta már, de a hatások mértékéről még nem születtek meggyőző és kétségbevonhatatlan eredmények.
  A bizonytalanságok tisztázására amerikai kutatók különféle haszonnövényeket neveltek kétszeresére emelt szén-dioxid-koncentrációjú közegben. A szén-dioxidszint megválasztásával olyan környezetet igyekeztek teremteni a növények számára, amely a globális felmelegedés leginkább borúlátó jóslatainál is kedvezőtlenebb feltételeket biztosít. A Global Change Biology legfrissebb számában közreadott tapasztalataik szerint az így termelt búza, árpa és rizs proteintartalma 10–15 százalékkal maradt el a szokványos környezetben nevelt növényekben észlelhető szinttől, és hasonló csökkenést regisztráltak a burgonya esetében is. Ezzel szemben a szójabab fehérjetartalma jóval kisebb arányban, mindössze két százalékkal csökkent. A fokozott szén-dioxidtartalom hatása leginkább akkor érvényesült, ha nagyobb volt a levegő ózonkoncentrációja, illetve amikor a növényt nitrogénszegény talajba ültették. Az ózon vonatkozásában meglepő megfigyelés volt – és ismét a szójabab kitüntetett helyzetét jelezheti –, hogy az ózonban gazdag környezet paradox módon a szója fehérjetartalmának fokozódásával járt. A talaj nitrogéntartalmára vonatkozó megfigyelések jövőbeni hasznát a kutatók abban látják, hogy a talaj megfelelő nitrogénellátásával részben ellensúlyozhatjuk majd a globális felmelegedés következtében megemelkedő szén-dioxid-koncentráció nem kívánt hatásait.
  Az adatok értékelését nehezíti, hogy a levegő és a termőtalaj összetételén kívül több más tényező is módosíthatja a növények fehérjetartalmát. Megfigyelték például, hogy a cserépben nevelt példányoknál erőteljesebben érvényesült a szén-dioxid proteinszintet csökkentő hatása, mint szabadföldi növénytermesztés esetén. A táplálkozási célból termelt növények fehérjetartalmának csökkenésére, amely a fejletlen országokban okozhat élelmezési problémát a jövőben, már a ma kutatóinak is fel kell készülniük.