Hiányos onkoteamek: kevés az orvos

– Van például olyan centrum, ahol sugárterápiás orvos nincs is, a klinikai onkológus pedig nem gyakorló onkológus, mással foglalkozik. A beteget ettől még el kell látni, kérdés, hogy miként – mondja az MNO forrása. A képalkotó vizsgálatok kiértékelésének nehézségeire ugyancsak több onkológus panaszkodik, itt szintén kiemelkedő az orvoshiány, alig van radiológus, a specialista – másként kell értékelni egy kardiológiai és másként egy onkológiai képet – pedig pláne hiánycikk. Márpedig a leletek megfelelő kiértékelése nélkül a beteg ellátásáról nem lehet megalapozottan dönteni. A másik kényes pont a molekuláris patológia, amely egyre fejlettebb, viszont nincs hozzá sem kellő számú szakember, sem megfelelő finanszírozás.

A helyzet lehetetlensége miatt sok olyan orvos van, aki onkoteamek miatt rója hetente, kéthetente az országot, olyan vidéki, főképp megyei kórházakba látogat, ahol onkológiai betegeket kezelnek, de nincs elég szakember. Egyikük-másikuk évente 150-250 beteg kezelésében is részt vesz. Eközben saját munkahelyén is ellátja feladatát, ahol ezres nagyságrendben születnek évente az onkoteamdöntések. A könnyebb esetekben néhány perc alatt, hiszen a kezelőorvos eleve vázolja az esetet, a procedúra pedig protokolláris, viszont a nehezebb eseteknél csak a képalkotó vizsgálatot nézegetik negyedóráig, az orvoscsapat pedig vitába is bocsátkozhat.

– Komoly probléma, hogy az ellátás még ma is szét van forgácsolva. Pedig Magyarország nagyon pici ország, így inkább kevés helyen kellene jó erőforrásokat koncentrálni, mintsem mindent szétszórni. Nagyon korlátozottak a fizikai és szakmai erőforrások, az eszközök, amelyek a korszerű ellátáshoz szükségesek. Ilyen például a laparoszkópos sebészet vagy a sugárterápiás készülék. Ezeket a nagy értékű eszközöket nem lehet mindenhol biztosítani, pedig a daganatos betegeket olyan helyeken kell ellátni, ahol az esélyeik azonosak. Viszont erről a kórházak közti hatalmas különbségek miatt ma nem beszélhetünk. Az országban sok olyan helyen nyúlnak daganatos beteghez, ahol messze nincsenek meg a szükséges feltételek, illetve a szakmai tudás – emeli ki egy másik, szintén névtelenséget kérő forrás.

Hozzáteszi, itthon ezt sem veszik elég szigorúan, egyértelműen semmi nincs szabályozva. Hollandiában például olyan orvos nem is operálhat egy adott ráktípust, aki nem végez évente kellő számú ilyen műtétet. Egyszerűen azért, mert a kellő gyakorlat csak így lehet garantált. Nálunk például vannak olyan daganattípusok, amelyeknek a műtétjét gyakorlatilag csak kettő-négy orvos tudná megfelelően elvégezni, ehhez képest többen operálják, nem feltétlenül szakszerűen. Ennek Hollandiában van szankciója, ott nem lehet egy műtétnek kellő tapasztalat nélkül nekiállni (és most nem a János-kórházihoz hasonló esetekről van szó, amikor a rezidenseket nem engedték pályára lépni, tapasztalatot szerezni). Nálunk ez sincs így, de a helyzet az, hogy nem is igazán lehetne: büntessék ilyesmi miatt azokat az orvosokat, akik még nem mentek külföldre?