Hét miniszter keresett egy kiutat

Az önálló egészségügyi minisztérium visszaállítását, a hosszú távú konszenzuson alapuló egészségpolitika alaptörvénybe iktatását, a magánforrások bevonását, a kistérségi ellátás megerősítését - többek között ezeket a javaslatokat fogalmazták az egészségügy hatékony működtetéséhez az ágazat egykori vezetői egy budapesti konferencián.

A Figyelő című hetilap pénteki konferenciájának keretében második alkalommal tartották meg az egészségügyi miniszterek találkozóját. Szócska Miklós jelenlegi egészségügyi államtitkár a konferencia első felében előadást tartott, a kerekasztal beszélgetésen azonban hivatalos programja miatt már nem vett részt. Így Réthelyi Miklós volt nemzeti erőforrás miniszter és további hat, a rendszerváltás utáni egészségügyi ágazatvezető: Kökény Mihály, Gógl Árpád, Mikola István, Rácz Jenő, Horváth Ágnes és Székely Tamás vett részt a vitában.

Gógl Árpád, aki az első Orbán-kormányban, 1998-2000 között vezette a szaktárcát, úgy vélekedett, hogy újra kell gondolni az ellátást, el kellene felejteni, hogy kétezer embernek van egy orvosa. Úgy vélekedett, hogy kistérségre alapozva kellene megszervezni az ellátórendszert, mert ennek már minden alapja adott. Fontosnak tartja megvizsgálni, hogy optimálisan oszlik-e szét a pénz a rendszerben.

Mikola István az első Orbán-kormányban 2001 elején vette át az egészségügyi tárcát. A jelenlegi OECD-nagykövet szerint, nyilvánvaló, hogy Európában a következő években sem nő majd az egészségügyi ráfordítások mértéke. Elismerve a jelenlegi kormány tevékenységét és a kapacitások átalakításában tett sikeres lépéseit azt mondta, hogy a struktúrához hozzá kell nyúlni, mert az ellátórendszer ezzel a kapacitással nem finanszírozható. Figyelembe kell venni továbbá, hogy az európai forrásokból megvalósított fejlesztések működtetési többletköltségét is finanszírozni kell, s ehhez fel kell tőkésíteni az egészségügyet. Mikola István szerint sokkal kevesebb orvos távozna, ha szerződéses jogállásban dolgoznának, s teljesítmény szerint fizetnék őket. Emellett az egészségügyi rendszer jelenlegi teljesítményfinanszírozása is változtatásra szorul. Megfogalmazása szerint "Magyarországon olyan rettenetes a feszültség, amelyet nem lehet kezelni, ha magánforrásokat nem vonnak be a rendszerbe".

Kökény Mihály előbb 1996 végétől 1998-ig a Horn-kormány harmadik népjóléti minisztereként, majd 2003-tól 2004-ig vezette az egészségügyi ágazatot. A szocialista képviselő azt mondta: nagyon sok pénzt kell szerezni, jelentős többletforrás nélkül ugyanis az egészségügyi rendszer agonizál. Ezen felül újratárgyalná a 2004 utáni uniós fejlesztéseket, e tekintetben komoly politikai lobbizásra van szükség. Kökény Mihály szerint újra fel kell állítani az egészségügyi minisztériumot, ugyanis "tűrhetetlen, hogy a kormányban nincs hangja az ágazatnak". A további rendszer-átalakításokról, magántőke bevonásokról pedig érdemi, és nem látszat egyeztetésre van szükség - tette hozzá.

Rácz Jenő, az első Gyurcsány-kormány egészségügyi minisztere (2004-2006) is azt nevezte a legfontosabbnak, hogy őszintén nézzenek szembe a tényekkel, hogy az ellátórendszer ilyen kapacitásokból nem működtethető az elvárások szerint. A kórházszövetség volt elnök azt javasolta, kerüljön be az alaptörvénybe a hosszú távú, konszenzuson alapuló egészségpolitika.

Horváth Ágnes, aki a Gyurcsány-kormányban Molnár Lajost váltotta az egészségügyi miniszteri poszton 2007-ben, azt mondta: nem arról kell beszélni, hogy hosszú távon mit kell csinálni, hanem hogy rövid távon mit kell megoldani. Horváth Ágnes szerint rengeteg problémát generál az egészségügyben a lehetetlen és nem működő döntéshozatal a kórházi vezetés szintjén. Úgy véli vissza kell adni a kórházak számára a döntési jogkört.

Székely Tamás, aki a Bajnai-kormányban volt miniszter, azt emelte ki: leginkább az őszinteség hiányzik az egészségügyből. Őszintén kell beszélni az egészségügy vezetőinek és politikusoknak egymással és egymás közt, a betegeknek őszintén meg kell mondani, hogy a rendelkezésre álló pénzből milyen egészségügyi szolgáltatásokat tudnak nyújtani, a dolgozóknak pedig azt, hogy milyen bérezést kaphatnak. Székely Tamás ugyanakkor szükségesnek tartja feltárni az egészségügy valós problémáit, a paraszolvencia hatásait, a különféle anyagi érdekeltségeket, amelyek ma is mozgatják az egészségügyet.

Réthelyi Miklós, aki 2010 és 2012 között nemzeti erőforrás miniszterként felelt az egészségügyért, reagálva az elhangzottakra azt mondta: a jelenlegi rendszer nem működésképtelen. Úgy vélte, ha ez a struktúra fennmarad a következő kormányzati időben is, előnyeit is élvezni fogják.