Helyreállító műtétek ráfizetéssel

Modern idők technikája

A rekonstrukciós plasztikai sebészeti beavatkozások bizonyos esetekben elengedhetetlenek, például egyes onkológiai betegségeknél és veleszületett rendellenességeknél. Ennek ellenére Magyarországon évente mindössze 4-500 korrekciós műtétet végeznek, leggyakrabban száj-, arc- és állcsontplasztikát. A műtéteket végrehajtó intézmények a nagy műtéti költségek és az alacsony finanszírozás miatt minden beavatkozásra ráfizetnek.

A csonkoló műtétek okozta esztétikai hibák eltüntetésére évezredek óta törekszik az emberiség. Régebben alapelv volt, hogy a sebész általában a defektushoz legközelebb eső testterületről pótolta a szövethiányt. Ma pedig már szerveket is rekonstruálunk – vázolta a fejlődést Kásler Miklós professzor, az Országos Onkológiai Intézet (OOI) főigazgató főorvosa. Így például pótoljuk a nyelv, az állcsont, a szemgödör, az arc nagyobb szövethiányait, illetve a csonkolt emlőt. A modern idők technikája a test más részéből kiemelt lágyrészekkel vagy csontot is tartalmazó, oszteomiokután lebenyekkel pótol. Ez a technikailag különösen igényes, az orvostól elmélyült, finom munkát kívánó eljárás forradalmasította a rekonstrukciós sebészetet. Megjelenése lehetőséget teremtett azokra az oszteo-miokután lebenyátültetésekre, amelyeket ma már rutinszerűen alkalmazunk az állcsont pótlására. A 4–20 órás rekonstrukciós műtétek mind a sebész teherbíró képességét, mind a beteg szervezetét nagymértékben próbára teszik. Az onkológiai csonkoló műtétek miatt kialakult deformitások helyreállításához hasonlóan a

veleszületett rendellenességek

korrekciója is fontos szakterület.