Hatásbizonytalanság

Kalcium és D3-vitamin

Az oszteoporózist és a vastagbélrákot elsősorban népegészségügyi jelentőségük miatt említhetjük együtt. Akad azonban még egy közös pont is: az utóbbi években a prevenció szempontjából egyre inkább hangsúlyozzák a kalcium- és a D-vitamin-pótlás előnyösségét. Valóban hatékony-e ez a megközelítés?

Rövid távon sem az oszteoporózis, sem a vastagbélrák kockázata nem csökken a kalcium- és a Dvitamin- beviteltől – legalábbis ezt mutatja az a vizsgálat, amely az Egyesült Államokban több mint 36 ezer résztvevővel zajlott. Az 50–79 éves nők vizsgálata (NEJM 2006; 354:669–683) során a résztvevőket két csoportra osztották: 18 ezren naponta 500 mg kalciumot, illetve 200 NE D3-vitamint kaptak, a többiek pedig placebót. A vizsgálati besorolástól függetlenül mindegyikük szedhetett naponta maximum 1000 mg kalciumot és 1000 NE D3-vitamint.
(A résztvevők több mint fele jelezte, hogy átlagosan naponta 325 mg kalciumot szed; arányuk a vizsgálat végére megközelítette a 70%-ot). Kizárási kritériumként csupán a vesekő, a szteroidkezelés, valamint olyan, már fennálló betegség szerepelt, amely a várható túlélést három évre korlátozta. A vizsgálati alanyokat 1993 és 1998 között toborozták; egészségi állapotukat átlagosan 7,1 évig követték figyelemmel. Az együttműködési készség kiváló volt: a vizsgálat első éve során a résztvevők 60 százaléka a kapott szerek legalább négyötödét bevette. A mellékhatások előfordulási gyakorisága a két csoport esetében megegyezett; döntően gasztrointesztinális panaszok jelentkeztek, bár a hatóanyaggal kezelt csoportban a vesekő gyakorisága is lényegesen, 17 százalékkal nőtt.