Háromszázzal kevesebb a ténylegesen praktizáló orvos
Ma nyolcezer orvossal több dolgozik, mint 2010-ben – mondta Orbán Viktor miniszterelnök Kötcsén. A Népszava utánajárt a számoknak.
Minden évben megyünk előre – büszkélkedett Kötcsén a minap a magyar egészségügy helyzetével a miniszterelnök, s bizonyságul rögtön hozzátette azt is, hogy nyolcezer orvossal többen dolgoznak ma Magyarországon, mint 2010-ben.
A Népszava szerint Orbán Viktor valójában nem állított valótlant, csak éppen nem bontotta ki az igazság minden részletét. Ugyanis valóban létezik olyan statisztika, amelyből kiolvasható ilyen növekedés. A KSH a „dolgozó orvosok” számbavételekor azt állapította meg, hogy míg 2010-ben 33 943-an voltak, 2023-ban már 42 065-en. A különbség 8 122, ami látszólag igazolja is a miniszterelnököt. Csakhogy ebből a számból az egészségügyi ellátás javulására vajmi kevéssé lehet következtetni. Ugyanis a statisztikusok „dolgozó orvosként” nem a naponta gyógyítókat írják össze, hanem azokat, akik valamilyen formában használják a munkájukhoz az orvosi diplomájukat.
Így ebben az összegzésben benne vannak például a gyógyszerkutató orvosok, meg az orvoslátogatók, valamint az ágazat számos adminisztratív vezetője is, köztük az országos tisztifőorvos és az egészségügyi államtitkár is.
A betegek ellátásról többet mond a „praktizáló orvosok" száma, azaz azoké, akik a betegeket vizsgálják és kezelik. Róluk az Eurostatnál talált adatokat a lap, igaz ott a legfrissebb 2022-es. A szerint 2010-ben 33 770, míg 2022-ben 33 473 orvos foglalkozott közvetlenül a magyarok gyógyításával. Itt már hibádzik a miniszterelnöki sikerjelentés, mert nemhogy sokezres növekedést nem értek el, hanem el is tűnt mintegy 300 orvos a betegek szolgálatából a kormányzásuk alatt.
Ha betegekkel foglalkozó orvosok száma nem is nőtt, a betegellátásban megszaporodott az orvosi álláshelyek száma a kérdéses 13 évben. A KSH adatai szerint 2010-ben 39 959, 2023-ban már 44 300 orvosra volt szükség az ellátórendszer működtetéséhez. S ezeket az álláshelyeket – 1500-2000 orvos híján – sikerült is betölteni minden évben, ami összevetve a praktizálók mintegy 34 ezres számával igencsak meglepő lehet. A magyarázatot a statisztika módszere kínálja, miszerint betöltöttnek vették azokat az állásokat is, amelyeket mellékállásban, illetve másodállásban láttak el.
Így a sokadállásban is dolgozók jóvoltából 2023-ra ki is jött a statisztikában 42.394 betöltött orvosi státusz. Ez azt is mutatja, hogy 2010 és 2023 között maga az ellátórendszer is nagyot nőtt: mintegy tíz százalékkal több teljesállású orvos foglakoztatását igényelte. E jelenség mögött egyértelműen az áll, hogy a szükséges státuszok, s az azokat (legalább virtuálisan) betöltők összeírásakor – 2005 óta – már számba veszik a magánellátást nyújtó vállalkozások alkalmazottait is. És mivel az utóbbi években a magánegészségügy dinamikusan bővült, az ott másodállást vállaló doktorok száma is jelentősen nőtt.
Azaz amikor a miniszterelnök e téren a növekedéssel büszkélkedik, akkor valójában – legalább is részben – a magánellátás gyors előretörését ünnepli.
Ám nem zárhatjuk ki azt sem, hogy a statisztika által összemosott adatok az állami ellátás térfelén is rejtenek fejlődést. Ennek ellenőrzésében néhány részterület statisztikái segíthetnek. Például kiderülhet ezekből, hogy az egész közellátás alapját jelentő háziorvosi rendszer biztosan nem rejt bővülő orvos-utánpótlást, ugyanis a KSH szerint 2010-ben 4 926, míg 2023-ban már csak 4 305 háziorvos szolgálta a betegeket.
