Hamis színészek és igazi direktorok
2008. június 01. 00:00
Ha csak a viszontagságos szerzői életrajzot nézzük, az új Bulgakovkötet mindkét művét mellékterméknek, egzisztenciális, illetve kompenzatorikus kísérőjelenségnek ítélheti a kellő háttérismerettel felvértezett olvasó. S nem minden alap nélkül, mivel a regényes Moličre-életrajz keletkezése éppúgy Bulgakov kényesen remek színművéhez, a Képmutatók cselszövése című darabhoz kapcsolódik, mint a drámaírói frusztrációkat kibeszélő, befejezetlen Színházi regény. Az 1929-ben megírt, majd a politikai okokból módfelett elhúzódó próbafolyamat végeztével csak 1936-ban műsorra tűzött – és hét előadás után rögvest be is tiltott – dráma ugyanis hosszú esztendőkre a nagy francia előd, pálya- és sorstárs élettörténetéhez láncolta Bulgakovot, s a moszkvai Művész Színházzal kialakult – egyszerre áhított és idegőrlő – munkakapcsolat sem nélkülözte a béklyózó mozzanatokat.
E két műnek nem volt szerencséje a korabeli nyilvánossággal, hiszen mindkettőt csak jóval Bulgakov halála után adták ki: a Moličre úr életét 1962-ben, a Színházi regényt pedig 1965-ben. Az előbbi ráadásul még ekkor is csak jelentős húzásokkal látott napvilágot – a csonkítatlan szöveg most olvasható első ízben magyarul. Karig Sára 1989-es fordításának friss kiegészítései közül különösen figyelemreméltó az a mondat, amelyet Bulgakov az Úrhatnám polgárról írván engedett meg magának (vagyis a mű frivolan posztmodern elbeszélőjének): „Egyébként az a véleményem, hogy az lenne jó, ha a drámaíróknak nem kellene senkitől sem megrendelést elfogadniuk!” E jámbor kitétel a jelek szerint még negyedszázaddal Bulgakov halála után sem bizonyult konform véleménynek, amint Moličre és társulatának szerelmi kilengései sem képezhették a regényes életrajz tárgyát.
Akárcsak a Képmutatók cselszövésében, úgy Bulgakov e művében is a hatalom és a kiszolgáltatott művész merőben egyenlőtlen játszmáinak megörökítésére, a behódolás, a siker és a kiteljesedés kusza összefüggéseinek felvázolására használja Moličre pályaképét. Anélkül mindazonáltal, hogy a Napkirály figurájában a népek bölcs tanítóját kellene látnunk, s anélkül, hogy e regényes beszámoló eltávolodna a kellemesen olvastató, s a francia író-komédiás előtt tisztelgő életrajz zsánerétől. Moličre megdicsőülése ez az életrajz, s egyszersmind a színház festett világának dicsérete – illúziókkal, de szépítés nélkül. Úgyszintén erről a felemás vonzalomról, a színház intrikákban és klikkharcokban tobzódó, mégis csábító berkeiről mesél a torzóként is nagyszerű Színházi regény. A történet, amely egy öngyilkosságba menekült színpadi szerző posztumusz visszaemlékezéseinek formájában kerül az olvasó elé, egyszerre panoptikumot idéző korszatíra és a színház (valamint az irodalmi élet) időtlen ököl- és könyökharcainak lajstroma. A felismerhetőségig elrajzolt figurák között ott találjuk a teljes, rogyásig bankettező korabeli orosz irodalmat (az élen Alekszej Tolsztojjal) s a színészeit emberábrázolásra dresszírozó Sztanyiszlavszkijt, ám a főhős, a színház iránt „emésztő szerelemre” gyulladt Makszudov viszontagságos kalandjai korántsem nélkülözik az általános vonásokat. S bár a regény befejezetlen maradt, meglehet, a halálra szánt orosz színműíró olyasforma szavakkal búcsúzott volna az élettől, mint amilyeneket Molnár Ferenc adott könnyedebb, de nem kevésbé rezignált hőse, az operettlibrettista Turai szájába: „Isten veletek, rosszillatú kulisszák, hamis színészek és igazi direktorok!”
Európa Könyvkiadó, 2008,
453 oldal, 2900 Ft
E két műnek nem volt szerencséje a korabeli nyilvánossággal, hiszen mindkettőt csak jóval Bulgakov halála után adták ki: a Moličre úr életét 1962-ben, a Színházi regényt pedig 1965-ben. Az előbbi ráadásul még ekkor is csak jelentős húzásokkal látott napvilágot – a csonkítatlan szöveg most olvasható első ízben magyarul. Karig Sára 1989-es fordításának friss kiegészítései közül különösen figyelemreméltó az a mondat, amelyet Bulgakov az Úrhatnám polgárról írván engedett meg magának (vagyis a mű frivolan posztmodern elbeszélőjének): „Egyébként az a véleményem, hogy az lenne jó, ha a drámaíróknak nem kellene senkitől sem megrendelést elfogadniuk!” E jámbor kitétel a jelek szerint még negyedszázaddal Bulgakov halála után sem bizonyult konform véleménynek, amint Moličre és társulatának szerelmi kilengései sem képezhették a regényes életrajz tárgyát.
Akárcsak a Képmutatók cselszövésében, úgy Bulgakov e művében is a hatalom és a kiszolgáltatott művész merőben egyenlőtlen játszmáinak megörökítésére, a behódolás, a siker és a kiteljesedés kusza összefüggéseinek felvázolására használja Moličre pályaképét. Anélkül mindazonáltal, hogy a Napkirály figurájában a népek bölcs tanítóját kellene látnunk, s anélkül, hogy e regényes beszámoló eltávolodna a kellemesen olvastató, s a francia író-komédiás előtt tisztelgő életrajz zsánerétől. Moličre megdicsőülése ez az életrajz, s egyszersmind a színház festett világának dicsérete – illúziókkal, de szépítés nélkül. Úgyszintén erről a felemás vonzalomról, a színház intrikákban és klikkharcokban tobzódó, mégis csábító berkeiről mesél a torzóként is nagyszerű Színházi regény. A történet, amely egy öngyilkosságba menekült színpadi szerző posztumusz visszaemlékezéseinek formájában kerül az olvasó elé, egyszerre panoptikumot idéző korszatíra és a színház (valamint az irodalmi élet) időtlen ököl- és könyökharcainak lajstroma. A felismerhetőségig elrajzolt figurák között ott találjuk a teljes, rogyásig bankettező korabeli orosz irodalmat (az élen Alekszej Tolsztojjal) s a színészeit emberábrázolásra dresszírozó Sztanyiszlavszkijt, ám a főhős, a színház iránt „emésztő szerelemre” gyulladt Makszudov viszontagságos kalandjai korántsem nélkülözik az általános vonásokat. S bár a regény befejezetlen maradt, meglehet, a halálra szánt orosz színműíró olyasforma szavakkal búcsúzott volna az élettől, mint amilyeneket Molnár Ferenc adott könnyedebb, de nem kevésbé rezignált hőse, az operettlibrettista Turai szájába: „Isten veletek, rosszillatú kulisszák, hamis színészek és igazi direktorok!”
Európa Könyvkiadó, 2008,
453 oldal, 2900 Ft
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
