Hálapénz: büntetés helyett fogalomátalakítás

Mindent egybevetve, a hálapénz addig működött úgy-ahogy, amíg az egészségügy is elfogadhatóan és egyenletes szinten teljesített, a törvény és ellenőrzés többé-kevésbé mindenkire kiterjedt és kirívóan nagy kereseteket, de főleg az ezzel hivalkodást senki sem engedhette meg magának, a maximumot egy 1500-ös Lada és egy nyaraló jelentették – azaz röviden ott, ahol bevezették: a szocializmusban.

A jelenlegi, rendkívül drága, specializált, ugyanakkor Magyarországon rettentően egyenetlenül teljesítő egészségügyben viszont minden szempontból káros, megrontja az orvos-beteg bizalmi viszonyt, torzítja a betegutakat, fenntart egy rossz fajta hierarchiát és utódnevelés helyett a tudás félve őrzésére ösztönöz, ugyanakkor elkendőzi a hibákat és rettentően megnehezíti kijavításukat. Csökkenti az orvosi szakma presztízsét, aláássa a morálját. A paraszolvencia ellenzői előbb-utóbb elhagyják a közegészségügyet, az országot vagy a szakmát, tovább növelve a szakemberhiányt.

Mindezek ellenére fenn fog maradni mindaddig, amíg látszólag a résztvevő felek mindkét oldalának érdeke fűződik hozzá, beágyazódik egy korrupt és a „kéz kezet mos” elvét valló társadalmi közegbe. Ameddig a paraszolvencia bármilyen formája legális és engedélyezett, addig semmilyen formáját nem fogják érdemben sem ellenőrizni, sem szankcionálni, ugyanis nincsenek egyértelmű határok. Egy szakaszos vagy folyamatos orvos-beteg kapcsolatban nem értelmezhető az „előtte-utána”. A „ráutaló magatartás” szintén megfoghatatlan: a beteg látta, ahogy fásult tiltakozásom ellenére Manyi néni erélyesen beletuszkol egy borítékot a zsebembe – értelmezheti-e úgy, hogy neki is kellene? A néhány ezer forintot szégyenkezve elrakó kezdő nem fog fellépni a százezreket kikényszerítő főorvos ellen – kicsit mindenki sáros, tehát senki sem az.

A szakma jó és rossz értelemben egyaránt összezár, és ezen csak keveset segítenek a mind nagyobb számban fellépő tiltakozók, a paraszolvenciát deklaráltan, olykor az osztály ajtajára kiírva visszautasítók. Kiállásuk, hangjuk fontos, de ha a „hálapénz” rendszerét meg akarjuk szüntetni, azt csak radikálisan lehet: egyösszegű, jelentős béremelést követő törvényi tiltással.

A jogszabályi tiltás értelme és célja pedig nem néhányak börtönbe juttatása avagy szakmától eltiltása lenne, hanem a fogalom átalakítása. Az a cél, hogy a paraszolvencia az eddigi langyosan otthonos, ártalmatlan és „adj, apus, mert illik” örökségünk helyett annak látsszon, ami: normális működést, fejlődést és versenyt megakasztó korrupciónak. Nyilván ekkor sem tűnik el varázsütésre, csak ritkábbá, rejtettebbé válik. Kiveszni akkor fog, ha egyszer majd kis hazánkban is kínos lesz kérni is, adni is.

Dr. Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara titkára írását az Index közli.