"Magyarországon a hálapénz inkább előnyös"
Magyarországon a hálapénz inkább előnyös, mint ártalmas – betegnek és gyógyítónak egyaránt, írja Haskó László sebész a Magyar Narancsban. Mert itt költségvetésből finanszírozott, hiánygazdálkodó, szocialista egészségügy van.
- Cser szerint etikátlan és igazságtalan a hálapénzzel kapcsolatos javaslat
- Magyar Nemzet: kivitelezhetetlen a MOK-javaslat
- A kamara egy komplex rendszer részeként tekint az orvosi bérrendezésre
- Reagált a tárca a kamara bérjavaslatára
- Javaslatot tett a MOK a közfinanszírozott ellátásban dolgozó orvosok javadalmazására
- MOK: változtatnának a hálapénzzel kapcsolatos etikai normákon
Amióta tudok a hálapénz ellenes orvos-kollégák létezéséről, csodálom őket, illetve csodálkozom rajtuk. Akárhogy töröm a fejem, az (egészséges és indokolt) irigységen kívül nem találok más motivációt szélmalom-harcuk hátterében. Érdekes, hogy nem csak a kifejezetten korrupciónak tekinthető paraszolvencia helyzetek megszüntetéséért ásták ki a csatabárdot, hanem úgy általában.
Azon is csak csodálkozom, hogy ezzel a soványka és az orvosi szakma gyakorlatának teljes félreértését mutató programmal át tudták venni annak az orvosi kamarának a vezetését, amely alakulása óta jószerivel csak az anyagiakkal foglalkozik, az orvosi (és szakdolgozói) fizetések emelését hangoztatta és hangoztatja ma is. Nos, én az elfogadó szempontjából a világon semmi erkölcsi különbséget nem látok a tisztességes körülmények között utólag átvett hálapénz és az állami fizetés között.
A fizetések hetven éve államiak és aránytalanul alacsonyak.
Hozzáértő és elhivatott orvosokból nem képzelhető el, hogy egy gárda kialakuljon ingyen, vagy olcsón. Ugyanakkor a MOK volt elnökének (és a jelenleginek?) milliós nagyságrendű havi járandósága is fölvet erkölcsi, ha jobban tetszik, „teljesítmény-arányossági” problémákat. A Fidesz-éra előtti elnökök ugyanis „amatőrök” voltak, minimális költségtérítés mellett látták el megtisztelő feladatukat. Vagyis nagyon könnyű úgy vizet prédikálni, ha a bor az állami csapból folyik, vagy ha éppen azért harcolunk, hogy folyjon.
Nem vitatható, hogy csaknem valamennyi szakmában Magyarországon a fizetés olyan, mint a teljesítmény: kicsi és hamar értékét veszti.
Ez sajnálatosan igaz az egészségügyre is. (...) A honorárium (a paraszolvencia szocializmus előtti neve) teljesítmény arányos, a fizetés nehezen tehető azzá, és Magyarországon a közeljövőben ilyesmire esély sincs.
Aki ezek után azt gondolja, hogy a hálapénz-rendszer híve vagyok, az téved. (...)
Haskó László sebész teljes jegyzete a Magyar Narancsban
