Halálos honvágy

W. G. Sebald: Kivándoroltak

Az 1944-ben a bajorországi Wertachban született és 2001-ben egy autóbalesetben az angliai Norwichban meghalt német (de könyveit angolra önmaga fordító) író egy ideig titkos, aztán egyre nyíltabb favoritja volt a Nobel-díjnak. Ez az első magyarul megjelent regénye.

Regény? Már itt megakadunk. Hiszen a „négy hosszú elbeszélés” alcímű (mely a magyar kiadásból érthetetlen módon elmaradt) munka inkább látszik dokumentumgyűjteménynek (ezt az érzetet erősíti a szövegben idézett rengeteg „eredeti feljegyzés”, valamint számtalan fénykép, az utóbbi eljárás egyébként Sebald művészetének egyik emblémája), netán önéletrajznak (az elbeszélés egyes szám első személyű és nyilvánvalóan felidézi magának a szerzőnek életállomásait, gyerekkorát, iskolaéveit, aztán egyetemi tanulmányait Svájcban, Manchesterben, megtelepedését Norwichban stb.), vagy négy kivándorolt, valóságosan is élt férfi portréjának, akik valamilyen módon összefüggenek az elbeszélő családjával, múltjával. És olvasható végül útleírásnak is, hiszen a szereplők mindegyike bebolyongja fél Európát, vagy még messzebbre jut: különösen a harmadik történet Amerikában, Japánban, Görögországban, Törökországban, Isztanbulban, Kínában és még számos egzotikus helyen játszódó eseményei felelnek meg az útirajz követelményeinek.