„Ha megállok, jön a remegés”
Lubics Szilvia, negyven esztendőshahóti fogorvost mutatja be a NOL, ő a minap nyerte meg Görögországban az egyik leghíresebb ultramaratoni futóversenyt, a 245,3 km-es Spartathlont.
A jászberényi születésű, Nagykanizsán élő asszony azt mondja a lapnak, hogy az ultramaratoni futásban – a brutális testi terhelés ellenére – a fizikai tréninggel szinte egyenrangú a szellemi felkészülés.
„Aki nem tud teljesíteni egy-egy távot, az többnyire nem erőnléti problémák miatt kényszerül feladni azt. Ha az ember belevág, el kell fogadnia, hogy a versenyek közben hullafáradtnak érzi magát, s ennek ellenére muszáj végigcsinálnia. Magam folyamatosan azt tartom szem előtt, hogy miért edzettem az utóbbi hónapokban.”
Az extrém helyzetekben persze néha ennél is több kell. „Kegyetlen vállalkozás. A Spartathlonon háromórányi hányás után én is megkérdeztem magamtól: van-e ennek értelme? Azon merengtem: egy órával mögöttem jár a második helyezett, jó az időm, mi lenne, ha megállnék kicsit pihenni? Aztán elhessegettem magamtól a gondolatot: az ilyen versenyen egy-két óra hátrány nagyon hamar ledolgozható, ha pedig megállok, jön a remegés, a rosszullét, úgyhogy jobb, ha erőltetem, és megyek tovább. És mentem. Egyenesen a célig” – olvasható a nol.hu-n.
