Gyorsabban gyógyítható depresszió

  Egy szakfolyóirat évértékelése és egy decemberi, a világ vezető tudósainak részvételével zajlott kongresszus – az Amerikai Neuro-pszichofarmakológiai Társaság éves találkozója – előadásai alapján tekintettük át, melyek voltak az év legkiemelkedőbb szakmai előrelépései a depresszió területén.

  Az American Journal of Psychiatry év végi számában a szerkesztők áttekintették a 2007-es esztendő jelentősebb közleményeit. Ezek egyike a genetikai tényezők depresszió kialakulásában, a gyógyszeres terápia sikerességében és a nemkívánatos gyógyszerhatások előfordulásában betöltött szerepéről szólt. David A. Lewis (University of Pittsburg) véleménye szerint a 2007-es év kutatásai megerősítették, hogy a genetikai faktorok szerepe ugyan rendkívül összetett, mégsem elégséges a legtöbb pszichiátriai betegség manifesztálódásához. Ennek alátámasztására kiemeli Keller és munkatársai közleményét (2007;164: 1521–1529), amely szerint az életesemények – egyéni és lakosságszinten egyaránt – alaposan befolyásolják a depresszió kialakulását és lefolyását. Eredményeik szerint a depressziós epizód előtt átélt események a genetikai hajlamtól függetlenül is meghatározók lehetnek. Keller következtetéseiben az áll, hogy a potenciálisan ok-okozati összefüggés a depresszió diagnosztikai kritériumait is befolyásolhatja a közeljövőben. Megállapítják, hogy a gyógyszergyártóknak is reagálniuk kell: olyan új termékekre lenne szükség, amelyek a genetikai és neurobiológiai megfontolásokon túl az egyes életesemények hatásainak módosítására is képesek lehetnek.
   Olyan antidepresszánsok kifejlesztése várható, hangzott el az Amerikai Neuro-pszichofarmakológiai Társaság decemberi kongresszusán, amelyek közvetlenül az agyszövetben, molekuláris szinten fejtik ki hatásukat. A mai, lassan – számos biokémiai lépésen keresztül, többnyire a szerotoninerg vagy az adrenerg neurotranszmitterek útján – ható gyógyszerekhez képest a bevétel után szinte azonnal érdemi javulást hozó termékek kutatásáról beszámoló Husseini K. Manji professzor (National Institute of Mental Health, Egyesült Államok) szerint major depresszióban végre eltűnhet a kezelés megkezdése és a tünetek enyhülése között eddig eltelt hosszú, gyakran egy hónapos várakozási idő. „Most, hogy már ismerjük a célpontokat, gyorsan elérhetjük őket” – állítja Manji. Vizsgálatába olyan betegeket vont be, akik nem reagáltak a hagyományos gyógyszerekre, a pszichoterápiára vagy az elektrokonvulzív kezelésre. Az anesztetikus dózisnál lényegesen kisebb mennyiségben, intravénásan alkalmazott ketamin a tradicionális antidepresszánsoknál sokkal gyorsabban hatott közvetlenül a betegbetegség szempontjából fontos területek kritikus molekuláira. A vizsgálat eredményei szerint a betegek 70 százalékánál két óra elteltével már kialakult a terápiás válasz, és 35 százalékuknál egy hétig fennmaradt. A gyors hatású antidepresszívumok kifejlesztésével lehetővé válik a depresszió eredményes korai kezelése, a terápiarezisztens betegek állapotának javítása, valamint annak megelőzése is, hogy a gyors javulás hiányában kezelését eredménytelennek ítélő beteg abbahagyja a gyógyszerszedést.
   Ez annál is inkább fontos, mert a depresszió közel megháromszorozza a szívroham mortalitását – derült ki szívinfarktus miatt kórházba került depressziós betegek több mint 6 éves követéséből. A kardiovaszkuláris rizikófaktorokat vizsgáló egyéb kutatásokkal összhangban azt találták, hogy az összefüggés azokra vonatkozik, akik az infarktust követő első hat hónapban nem gyógyultak ki affektív betegségükből. „A depreszszió és a szívbetegségek között fennálló kapcsolat nem tisztázott, éppen csak elkezdtük megérteni, hogyan hatnak az antidepresszánsok, ha mindkét betegség fennáll” – mondta a vizsgálat vezetője, A. Glassman professzor (Columbia Egyetem). A depressziót egyre szélesebb körben minősítik kardiovaszkuláris kockázati tényezőnek. A kapcsolat lehetséges oka a szív irritabilitását fokozó vegetatív idegrendszeri aktivitás.