Gyors csökkenés

  A nagy kardiovaszkuláris kockázatú betegek körében a fluvasztatin gyorsan és számottevően csökkenti a nagy szenzitivitású C-reaktív protein posztprandiális koncentrációját – ez derült ki a szeptember elején közzétett vizsgálatból. Az eredmény nagy jelentőségű az ateroszklerózis alakulása szempontjából.

  Az étkezés utáni időszak kritikus jelentőségű az aterómaképződés szempontjából, mert a zsírban gazdag táplálkozásról kimutatták, hogy növeli a monocitákból felszabaduló gyulladásos faktorok mennyiségét. A C-reaktív protein szintje összefügg a gyulladásos folyamat beindulásához hozzájáruló, trigliceridekben gazdag lipoproteinek koncentrációjával. A gyulladás mint önálló kockázati tényező a tünetmentes betegeknél is jól jelzi a kardiovaszkuláris események bekövetkezésének esélyét. A szeptemberben közzétett vizsgálat (Coron Art Dis 2007;18:489) célja az volt, hogy meghatározzák a fluvasztatin hatását a nagy szenzitivitású C-reaktív protein (hsCRP) szintjére – s ez által az érelmeszesedés kialakulásában fontos szerepet játszó gyulladás akut fázisára.
  A 12 órás koplalás után érkező résztvevőktől – a stabil állapotú, de a koszorúér-betegség szempontjából nagy kockázatú, 46–73 éves férfiaktól és nőktől, illetve az egészséges kontrolloktól – zsírokban gazdag (800 kalóriát és 50 g zsírt tartalmazó) étel elfogyasztása után közvetlenül, majd négy óra elteltével vettek vért. A mintából a hsCRP-koncentráción kívül a plazma összkoleszterin-, triglicerid-, LDL- és HDL-koleszterin- szintjét határozták meg. A nagy kardiovaszkuláris kockázatú betegeket véletlen besorolás alapján két csoportra osztották: vagy napi 40 mg fluvasztatint, vagy placebót kaptak. A vérvételt egy hét elteltével megismételték.
  Az étkezés után a plazma trigliceridszintje minden résztvevőnél emelkedett, míg a hsCRP-koncentráció szignifikáns mértékben az egészségesekből álló kontrollcsoportban nem, csak a nagy kockázatúaknál – náluk viszont jelentősen. Egyhetes fluvasztatinkezelés után szignifikánsan csökkent mind a trigliceridszint, mind a hsCRP-szint, míg a placebocsoportban ezek az értékek nem változtak érdemben.
   A sztatinok rövid távú hatása eltér a különféle kezdeti hsCRP-szintű betegek esetében. Alacsony kezdő értéknél (<1,34 mg/l) nem észleltek komoly változást, de a magasabbak mellett más vizsgálók is szignifikáns csökkenést tapasztaltak 1–3 hónapos kezelés után. E vizsgálat szerzői is azt hangsúlyozzák, hogy a fluvasztatin kizárólag a gyulladásos markerek és lipidek kórosan magas szintjét befolyásolja az étkezés után. A hsCRP-szint étkezés utáni csökkentését szolgáló sztatinkezelés legrövidebb ideje a stabil állapotú, nagy kardiovaszkuláris kockázatú betegeknél legalább 14 nap.