Gyakran cselédnek nézik őket
Az állam, a szakszervezetek és a kamara mintha tudomást sem vennének a háziorvosok mellett dolgozó szakképzett ápolókról, írja a hvg.hu,
A tűzvonalban dolgoznak, mégis mintha láthatatlanok lennének. Senki nem vesz tudomást a gondjaikról. A háziorvosok mellett kötelezően alkalmazott szakképzett nővérek legalábbis úgy érzik, hogy sajátos státusuk miatt az egészségügy páriáinak számítanak. Ők ugyanis nem tartoznak a „folyamatosan emeljük az egészségügyben dolgozók bérét” kezdetű kormányzati sláger hatálya alá.
Mivel a társadalombiztosító pontos adatokat közöl a gyermek- és felnőtt-, valamint fogorvosi alapellátásról, nem nehéz kikalkulálni, hogy mintegy 10 ezer szakdolgozó szenvedi a kettősség hátrányait. Amikor ugyanis a törvényi kötelezettségnek kell megfelelni, hogy tudniillik rendelkezzenek megfelelő képzettséggel, vegyenek részt a kötelező továbbképzéseken, fizessék a kamarai tagdíjat, akkor szakdolgozónak számítanak. Amikor viszont a szakdolgozói bértábla szerinti, kötelezően fizetendő illetményeket emeli a kormány, róluk szó sem esik. A közel két évtizede véghezvitt praxisprivatizáció következménye, hogy a magánvállalkozóként dolgozó orvosok szerződnek a társadalombiztosítóval, és a tb-től kapott összegből – tavaly ez átlagosan havi 1,7 millió forint volt – kell kifizetniük az alkalmazottak bérét, a rezsit és az orvosi jövedelmet. (...)
A betegek a kormánypropagandát hallva azt hiszik, hogy a nővérek egyre-másra kapják a béremeléseket. „Valójában még a címzetten nekünk szánt, külön elszámolási soron számfejtett, 2014 óta havonta a praxisfinanszírozással együtt elküldött bruttó 20, nettó 10 ezer forint bérkiegészítést is csak a kollégák 6 százaléka kapja meg” – panaszolják a közösségi médiában érdekképviseleti csoportot szervező alapellátási dolgozók. Az önkormányzatok egy része is fittyet hány a bérpótlék célba juttatására: a kamara úgy tudja, hogy az önkormányzati státusban lévő alapellátási nővérek 40 százaléka sem kapja meg a neki járó pénzt.
A panaszlistát az anyagi természetű gondok vezetik, és nem is csak a fizetésemelések elmaradásával kapcsolatban: például a fekvőbetegekhez napi rendszerességgel kijáró nővérek gépkocsihasználatát sem honorálják. De a munkaterhelés, a szabadság kiadása, a jogvédelem és a biztonság is neuralgikus ponttá vált.
Egykoron, a privatizálás előtti időkben, az orvos mellett írnok dolgozott, ő látta el az adminisztratív teendőket. Ennek köszönhetően a körzeti nővér az ideje nagy részét a kompetenciájába tartozó szakfeladatok ellátásának szentelhette. Most ő az adminisztrátor, az informatikai „szakértő”, s egyre gyakrabban a betegútszervező is. (...)
