Gravitációs hullámokra várva

Egymástól 24 fényévre keringő feketelyuk-párost fedeztek fel, tömegük egyenként 150 millió napénak felel meg. A duó valószínűleg két galaxis találkozása nyomán keletkezett. A két fekete lyuk várhatóan tovább közeledik egymáshoz, és végül összeolvad. Ekkor olyan erős gravitációs hullámok indulnak el, amelyek a kutatók várakozása szerint a Földön is észlelhetők majd.

A világegyetemben nem ritka a galaxisok ütközése. A Tejút és szomszédunk, az Androméda is az egybecsapódás felé tart, a távolság ma még 2,2 millió fényév, ami nagyjából hússzorosa a Tejút átmérőjének. A közvetlen ütközés ötmilliárd év múlva kezdődő és évmilliárdokig tartó összeolvadási folyamatot vált ki. A találkozás azonban nem biztos, a két csillagrendszer el is kerülheti vagy éppen csak súrolhatja egymást.
A fekete lyukak a nagy tömegű, a Napnál legalább két és félszer nehezebb csillagok fejlődésének végállapotai, az anyag a gravitációs vonzás következtében rendkívül kis térfogatba húzódik össze. A roppant erejű gravitáció megakadályozza, hogy a fekete lyukat elhagyhassa az elektromágneses sugárzás (fény, röntgensugárzás vagy rádióhullám). Így a fekete lyukak létezéséről csak közvetett úton szerezhetünk bizonyítékokat; jelenlétükre utalhat pédául a csillagok mozgása környezetükben, a fekete lyuk tömege ugyanis befolyásolja pályájukat. A fekete lyuk környezetében korongszerűen összeáll az anyag, és spirális pályán mozogva halad a lyuk felé. Eközben az egyre gyorsabban mozgó anyag röntgensugárzást bocsát ki, ezt is észlelni tudjuk.
Léteznek óriás fekete lyukak is, ezek millió-milliárd naptömegnyi anyagot tartalmaznak, ilyenek találhatók a csillagrendszerek, a galaxisok közepén. Nemrég bizonyosodott be egyértelműen, hogy saját galaxisunk, a Tejútrendszer közepén is tátong egy fekete lyuk: a Földtől 26100 fényévnyire, a Tejút közepén 2,6 millió naptömegnyi anyag zsúfolódott össze.