Függő viszony – eltérő módszerek

Kábítószer-helyzetkép Magyarországon

Köztudott, hogy Magyarországon az illegális droghasználat az utóbbi másfél évtizedben a fiatalok körében szinte általánossá vált. A szülők, a pedagógusok, a családorvosok többsége – az elmúlt 10-12 évben szervezett, szinte megszámlálhatatlan prevenciós és felvilágosító kampány ellenére – mégis vagy meglepően keveset tud a drogozásról, vagy tévesek az információi. Nem ismerik a szerhasználat tüneteit, általában fogalmuk sincs a legújabb, divatos drogokról, és azzal sincsenek tisztában, hová fordulhatnak segítségért, ha felfedezik a kábítószer-használatot.

„A kábítószer-probléma terén a mai magyar társadalmat megkövesedett mítoszok, makacs tévhitek, politikai erővonalak uralják, holott egyszerűen nem létezhet gyógyulás a velük való leszámolás, a valós tényekkel történő józan szembenézés, és végül az érdemi párbeszéd megteremtése nélkül. Jelenleg ugyanis a magyar társadalom döntő része a drogproblémával szemben is a struccpolitika álláspontjára helyezkedett, vagyis hárításos automatizmussal megpróbál tudomást sem venni az akuttá váló gondokról” – áll a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium hazai kábítószerhelyzetet elemző jelentésében.

Adatok, de nem tények

A helyzet valóban súlyos, hiszen ha csak a túladagolás következtében elhunytak számát nézzük, az is évek óta emelkedő tendenciát mutat. A jelentés szerint – bár az adatszolgáltatás bizonytalanságai miatt a mortalitási adatok csupán bizonyos fenntartással fogadhatók el – 2000-ben, csak a fővárosban 37-en, 2001-ben pedig 40-en haltak meg túladagolás miatt. Az összes droghalál 70 százaléka egyébként Budapesten történt. A statisztikailag regisztrált halálesetek mellett minden bizonnyal szép számmal akadtak olyan drog okozta tragédiák is, amelyek nem kerültek nyilvántartásba. Többek között azért, mert a boncolást végző proszektúra eltekintett a toxikológiai és egyéb kiegészítő laborvizsgálatoktól, közvetlen halálokként pedig valamilyen más betegséget tüntetett fel.