Folytatódik a dráma a Honvédban
Egy kisvárosi focisuli fejlesztésére szánt összeg – nem egész 250 millió forint – kellett volna a hvg.hu birtokába jutott dokumentumok szerint ahhoz, hogy ne álljon összeomlás szélén a Honvédkórház sürgősségi centruma.
- Komáromi: Pécsett is felállt az SBO vezetője
- Nem a Zacher-ügy nyomán mondott le az igazgató
- Orvosigazgató-váltás a Honvédkórházban
- Éger a sürgősségi ellátásról
- Honvédkórház: türelmet és lojalitást kérnek
- Nyílt levél a Budapesti Orvosi Kamarától
- Újra csendes a Honvédkórház
- Honnan került hat drága eszköz a Honvédkórházba?
- Gulyás: Rémhír a tömeges felmondás
- A falig ment Zacher
- Az óradíjak emelésével segítenék Zacher utódát
- Szabályszegés nélkül nem megy
Havi körülbelül 10 millió forint – a hvg.hu információi szerint mindössze ennyit kért volna a Honvédkórház parancsnokától az intézmény sürgősségi centrumában dolgozó szakorvosok béremelésére Zacher Gábor, az osztály korábbi vezetője. Emellett további egyszeri, nagyjából 50 millió forint hiánya vetődött fel az elromlott vagy elavult orvosi eszközök pótlására, amelyek nélkül ma életek veszélyeztetésével zajlik az ellátás a főváros legtöbb beteget ellátó sürgősségi centrumában. Ez utóbbit nem mi állítjuk, hanem szakértők is, illetve benne áll abban a több száz oldalnyi, a kórház parancsnokának, Kun Szabó Istvánnak címezett figyelmeztető levélben, amelyet 2017 szeptemberi kinevezése óta – a szigorú kommunikációs szabályokat betartva az orvosigazgató útján – küldtek neki a sürgősségi centrumból.
"Jelen státuszunkban még a mostani megterhelés is meghaladja az osztály kapacitását, a jelenlegi személyi állomány és a beáramló betegek mennyisége közötti aránytalanság nem ritkán a betegveszélyeztetésről szól" – kapta például a figyelmeztetést a főigazgató ez év júliusában. Pontosan egy évvel azután, hogy így kongatták a vészharangot az SBC vezetői: „Az elmúlt hónapokban az osztály terhelése jelentősen megnőtt, mindez kihat az eszközparkra is. Eszközeink jelentős része lassan betölti 10. életévét, és a folyamatos 24 órás igénybevétel miatt természetes az amortizáció. Sok kört megfutottunk az új eszközök igénylése céljából, de az eszközpark bővülése, illetve a már nem használható eszközök pótlása csak igen kis százalékban történt meg.
A béreket terhelő járulékokkal kiegészítve is tehát évi legfeljebb 190+50 millió forintból – megelőzhette volna a főigazgató, a kórházat fenntartó Honvédelmi Minisztérium, végső soron pedig a kormány, hogy az osztályt tömegesen hagyják el a dolgozók, emiatt szemészek, bőrgyógyászok lássanak el akut, sürgősségi eseteket, vagyis összességében: hogy betegként Budapest egyik no go zónájává váljon a kórház, a Budapesti Orvosi Kamara pedig nyílt levélben követeljen azonnali beavatkozást.
A lényeg, hogy mivel ez az évi 240 millió forintnyi bér- és eszközfejlesztés a többszöri ígéret ellenére sem érkezett meg a sürgősségi centrumba, a kórház vezetése most ezen felül is további majdnem 200 millió forintért kénytelen marasztalni a még megmaradt dolgozókat.
