Főcsapások és járatlan ösvények

Jazz-ajánló

A Bostonban és Párizsban tanult, nagyszerű fiatal szaxofonosról, Bacsó Kristófról, illetve a harmincöt éves korára tökéletesen kiforrott zongoraművész-zeneszerzőként a világot járó Oláh Kálmánról már korábban is írtunk e hasábokon. Most ismét itt az alkalom, hiszen új, közös stúdiólemezük jelent meg, a gitáros Gadó Gábor kvartettjében megismert, Magyarországon visszatérő vendégnek számító francia nagybőgős, Sébastien Boisseau közreműködésével. Azt gondolhatnánk, hogy a dob nélküli jazz-trió nem elég ritmikus, s talán hiányzik belőle az a jellegzetes lüktetés, ami évtizedek óta a műfaj egyik alapvető stílusjegye. Erről azonban szó sincs: Boisseau nagyon magabiztosan hozza a lüktető alapot – még akkor is, ha vonóval játszik –, s a zongora szólamában is markánsan jelen vannak a jazz emblematikus ritmusképletei. Közben szinte minden tételben nyomon követhető az a mély, szerteágazó kapcsolat is, ami Oláh Kálmánt a bartóki örökséghez, a kárpát-medencei folklórkincshez fűzi. A három muzsikus egy tavalyi budapesti fesztiválon talált egymásra, s közös lemezük több mint biztató kezdet: autonóm, értékteremtő produkció.