Fizetős egészségügy: lehetőség vagy kényszer?

– Ön szerint mi indokolhatja az egészségügy magánosítását?

– A magyar egészségügy súlyos és nagyon elkeserítő helyzetben van. Több mint két éve nincs ugyanis, aki vezesse, irányítsa. Kásler miniszter úr remek onkológus, de nem ért a vezetéshez. A szakmai helyettese, Horváth Ildikó pedig két éve nem hallat magáról, pedig nagy tudású tüdőgyógyász és egészségügyi szakmenedzser. Már csak hivatalból neki kellene szakmailag összefognia a magyar egészségügyet.

– Miért mondta, hogy a helyzet elkeserítő?

– Azért, mert mostanra teljesen kettészakadt az ország az egészségügyi ellátás terén is. Akiknek kisebb problémáik vannak, és tehetősebbek, azok inkább a fizetős magánegészségügyben keresik a gyógyulást, míg az igazán rászorulóknak, akik azt nem tudják megengedni maguknak, marad az egyre nagyobb létszámhiánnyal küszködő állami ellátás. Utóbbit a Covid-járvány még tovább gyengítette, és megosztja az amúgy is szűkös erőforrásait.

– A jelenlegi helyzet kialakulásában mi a kormány felelőssége?

– Elsősorban az, hogy nem csinált semmit, amikor meg csinált, akkor meggondolatlan, szakmailag nem megfelelően előkészített, olyan változásokat vezetett be, amik sem az orvosokat, sem az intézményeket nem motiválják. Nézzük a finanszírozást: az orvosi fizetések nőttek, a hálapénz igen erősen megszűnőben. Ez fantasztikus, ilyen merész lépések generációk óta nem voltak, mégis nem örülhetünk neki, rendszerszinten nem javult az ellátás, mert az orvosok a járandóságukat attól függetlenül megkapják, hogy hány beteget gyógyítottak. De még ha akarnának, se igazán tudnak a magasabb fizetésért többet dolgozni, mert sem az orvosok, sem az intézmények nem érdekeltek abban, hogy több beteget lássanak el, hiszen a kezeltek számától, a teljesítménytől független a finanszírozás. (...)

– (...) az állami egészségügy helyét átveszi a fizetős magánellátás? Ez lenne a jelenlegi kormány célja?

– Az eddig történtek alapján ez a legvalószínűbb. Nem tudom, hogy tudatos lépések eredménye mindez, vagy csak az ágazati vezetés bizonytalansága, esetleg a megfelelő stratégia hiánya az oka, de ez a mostani irány nem szolgálja a lakosság érdekeit. A mai magyar egészségügy leginkább egy kormányozatlan, cél nélküli hajóhoz hasonlít, amit a Covid, mint egy erős vihar, még meg is tépázott. Ezt a „hajót” kellene a révbe kalauzolni, úgy, hogy közben a személyzet és az utasok jól érezzék magukat, mindenki elégedett legyen. Hogy folytassam a hasonlatot: van egy öreg bárkánk, ami mellett már működik az új, magán luxusyacht, persze háromszoros áron, és sokkal kevesebb célpontba közlekedve. Ha ez így folytatódik, akkor az nagyon szomorú jövőkép. Főleg, mert a magánorvoslás sehol a világon nem biztosítja a lakosság teljes körű ellátását. A vállalkozói klinika szelektál és a legfőbb célja, hogy minél több nyereséget termeljen, nem a társadalom jó egészségi állapota. A modern kori társadalmak egyik legnagyobb vívmánya a társadalombiztosítás, valamint a megfelelő szociális és egészségügyi háló. Ennek a megtartása, erősítése a társadalom igazi érdeke. Az állam egyik legfontosabb feladata pedig az, hogy egy ország népességének egészségét javítsa, biztosítsa az egészséges élethez való jogot. Ha egy kormány csak a magánegészségügyet fejleszti, az előbb-utóbb társadalmi feszültségekhez, elégedetlenséghez vezet, hiszen az egészség minden ember számára a legfontosabb. A magánegészségügyre szükség van, de az legyen egy lehetőség azok számára, akik azt szeretnék választani. Ne pedig az egyetlen út, amire a legtöbb ember kényszerül, ha gyógyulni akar.

A teljes beszélgetést ITT olvashatja