A koraszülöttség nem hajlamosít figyelemhiányos hiperaktivitásra
Ismert, hogy a koraszületés és a kis születési súly növeli a később kialakuló figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (attention deficit/hyperactivity disorder, ADHD) kockázatát.
Különösen kifejezett lehet a kockázatnövekedés azokban, akiknek születési súlya kicsi a gesztációs korukhoz képest (small for gestational age, SGA). Nem világos azonban, hogy minek van károsabb hatása: annak-e, ha túl korán vagy ha túl kis súllyal születik a gyermek. Mivel a korai gesztációs életkorban való megszületés és a magzati fejlődés visszamaradásának biológiai okai különbözőek, e két tényezőnek az ADHD-ra való hatását kívánta kibogozni longitudinális vizsgálatában a finn Kati Heinonen és munkacsoportja. Eredményeiket a BMC Pediatrics online folyóirat közölte.
A vizsgált személyek élveszületett, egészséges, 1985–86-ban világrajött újszülöttek voltak, összesen 828-an, akik közül 453 volt fiú. A gyermekeket 56 hónapig követték. A születési állapot és az ADHD szülő által észlelt tünetei közötti kapcsolatot többszörös lineáris és logisztikus regresszióval vizsgálták.
A gyermekek születéskori gesztációs korát 81 százalékukban ultrahangvizsgálat alapján állapították meg, a többiekben az anya utolsó menstruációjának időpontját felhasználva számították ki. Emellett a Dubowitz pontrendszer segítségével is meghatározták a gesztációs kort, s ellentmondás esetén ezt fogadták el. A 828 gyermek közül 172-en (20,8 százalék) voltak koraszülöttek, ők a 24. és a 36. hét között születtek; a többiek terminusra, a 37. és a 41. hét között jöttek világra.
A születési súlyt meghatározták és pontszámokká transzformálták: kiszámították a gesztációs kornak megfelelő súlytól való eltérést szórás egységekben. SGA-t akkor állapítottak meg, ha a születéskori súly több mint két szórásnyival volt kevesebb az átlagos súlynál; összesen 67 ilyen gyermek volt, közülük 28-an voltak koraszülöttek.
A gyermekek 56 hónapos korában a szülők a Conners skála szülői verziójának kitöltésével értékelték gyermeküknek az ADHD-ra jellemző viselkedéseit. A skála 10 elemből áll (pl. „Figyelmetlen, könnyen elterelődik a figyelme”, „Nem fejezi be, amit elkezd”, „Azonnal teljesíteni kell a követeléseit – könnyen frusztrálható” stb.), és mindegyiknél egy 0 és 3 közötti számmal kell jellemezni, hogy mennyire igaz a gyermekre az adott állítás. Klinikailag jelentősnek akkor tekintették az ADHD-s tüneteket, ha az összpontszám meghaladta a 15-öt – ez 69 gyermek esetében volt így.
A statisztikai elemzéseknél figyelembe vették az esetleges zavaró tényezőket: a gyermek nemét, az anya dohányzását a terhesség alatt, a szülők képzettségi szintjét, az anya életkorát, magasságát, BMI-jét és a terhesség alatti súlygyarapodását. Emellett, mivel az ADHD és a kognitív teljesítmény között összefüggés van, egy nem-verbális kognitív skálával (CMMS) a gyermekek mentális érettségét is meghatározták.
Az eredmények szerint az ADHD viselkedési jelei nem különböztek attól függően, hogy gyermek koraszülött volt-e vagy terminusra született. Hasonlóképpen, a gesztációs kor sem függött össze az ADHD-re utaló viselkedéssel. Ha azonban a gyermek születési súlya kicsi volt a gesztációs korához képest (SGA gyermekek), akkor 3,6-szor nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy a szülő értékelése szerint klinikailag jelentős ADHD tünetek álltak fenn, mint a gesztációs koruknak megfelelő súlyú gyermekekben. Ez az összefüggés akkor sem változott, ha csak az egyszeres terhességeket (n=44) vették figyelembe. Jelentősége volt a kis születési súlynak is: minden egy szórásnyi csökkenése azzal járt, hogy az ADHD pontszám 0,38 ponttal nőtt.
Összefoglalva: a koraszülöttség nem hajlamosított a figyelemhiányos hiperaktivitásra, az azonban igen, ha gesztációs korához képest kis súlyú volt az újszülött, és kisebb mértékben az is, ha kis súlyú volt.
A koraszülésnek számos oka lehet, de bármiért is következik be, ettől még a magzati életben optimálisan fejlődhet a gyermek agya. Igaz, a 35. hétre született gyermekek agya még éretlen, súlya csak 60 százaléka a terminusra született gyermekek agysúlyának, de további, méhen kívüli fejlődése is normális lehet. Ezzel szemben a magzat gyarapodásának visszamaradása, ami az SGA gyermekekre jellemző, kihat az agy fejlődésére is: ezekben a gyerekekben – még ha terminusra születtek is – az agy teljes térfogata kisebb, struktúrája rendellenes, jelentősen kevesebb a kérgi szürkeállomány és kicsi a hippokampusz térfogata. Emellett zavart lehet a noradrenerg-dopaminerg egyensúly is. A fenti tényezőkről már korábban kimutatták, hogy szerepet játszanak az ADHD-ben. Nem zárható ki, hogy az SGA-nak és az ADHD-nak, amely erősen öröklődő rendellenesség, közös genetikai eredete van.
