Ficzere Andrea: Várólista-maximalizálásra lenne szükség

„Az alapítványt még 2020-ban azért hoztuk létre, hogy az egészségügyben dolgozóknak anyagi, lakhatási, majd a koronavírus-járvány alatt mentális támogatást nyújtsunk” – mondta el a FOEA elnöke, Ficzere Andrea.

Konferenciáikon rendszeresen foglalkoznak aktuális és akár tabutémákkal, mivel egyre jelentősebb a magánegészségügy térnyerése, az Uzsoki Kórház főigazgatója szerint fontos tisztázni annak közellátáshoz való viszonyát. „Az országban a NEAK-finanszírozotton túl több állami intézményben zajlik térítéses ellátás is, ami komoly munkaerő-megtartó funkcióval bír. A szabályokat szigorúan betartva egyre több intézmény próbál teret engedni a betegek részéről érkező ilyen igényeknek, ami számos előnnyel jár számukra” – fogalmazott. 

A magánegészségügyben rövidebb idő alatt diagnózishoz juthat az ember, az önellátó finanszírozás miatt pedig az eszközbeszerzések is rövidebb ideig tartanak, az egynapos vagy rutinműtéteket is hamarabb elvégzik. Az alapítványi elnök rámutatott: bár a legkeresettebb, például szürkehályog- vagy ortopédműtéteknél itt is vannak várólisták a magánellátók és az orvosok népszerűségének függvényében, de ezek heteken vagy pár hónapon belül megtörténhetnek. Papik Kornél, a Dr. Rose Magánkórház ügyvezető igazgatója szerint nyugat-európai mintára definiálni kellene, hogy mi az, amivel lehet várni 30 napot, és mivel nem.

A betegektől ez is másfajta hozzáállást igényel. „Azt mindenki megérti, hogy egy szívinfarktusos előrébb való, mint egy gombás fertőzés, de nem súlyos, ugyanakkor fájdalmas betegségnél már nem vagyunk ilyen belátók” – jegyezte meg. A közellátásban ugyan hosszabb a várólista, de a magánszolgáltatók jelentős terhet vesznek át.

A több társbetegséggel rendelkezőket vagy a bonyolultabb eseteket a közintézménybe irányítják, ahol több szakterület holisztikus kezelésére van mód, intenzíves és sürgősségi ellátást is csak itt végeznek. Mindkét rendszerben ugyanazok az orvosok dolgoznak, ugyanazzal a szakmai protokollal – hangsúlyozták szakemberek a konferencián. A legnagyobb különbség a betegre fordított időben van, amíg az állami ellátóban 5 perc jut az anamnézisre – a tünetek, a kórelőzmény kikérdezésére –, addig a magánszolgáltatóknál már csak financiális szempont miatt is hosszabb ideig tart az első vizit. „Nem tehetjük meg, hogy felesleges vizsgálatokat végezzünk el, mert az a beteg számára is többletköltséget jelent” – emelte ki Papik Kornél, a Dr. Rose Magánkórház ügyvezetője.

Az állami kórházban dolgozó kollégái hozzátették, hogy ha a képdiagnosztikák rendesen felkerülnének az EESZT-be, nem történhetne meg, hogy rövid időn belül ismételten ultrahang- vagy CT-vizsgálatra kerül sor. Tizenhárom lelet öt különböző helyen három éven belül – ez volt az eddigi rekord, amiről hallott Szekanecz Zoltán reumatológus, az Arthritis Alapítvány elnöke. „Ami most itthon működik, az van a nyugati országokban, ahol soha nem volt paraszolvencia, a jelenlegi rendszer itthon is sokkal igazságosabb” – tette hozzá.

A reumatológus úgy véli, hogy a minimális ellátást kellene megszabni, ami minden magyar állampolgárnak ingyen járna, de a magasabb szintű szolgáltatásokért fizessen a beteg, például, ha egy- vagy kétágyas szobát akar kórterem helyett. Az egészségügyi ellátás rendkívül költséges, magas szintű, képzett szakemberek közreműködése mellett drága és jelentősen eszközigényes rendszer – húzták alá.

Hangody László ortopéd-traumatológus sebész elmondta: állami intézményeknek a legnehezebb eseteket is el kell látni, miközben a magánellátó tud szemezgetni abból, hogy mi éri meg számára. Itthon a legjobb minőségű implantátumot használjuk, sok beavatkozást azért nem végeznek el az államiban, mert a NEAK nem tudja kifizetni. „A zárt kassza helyett lehetőséget kellene biztosítani a többletfinanszírozásra, de nem fogunk örökké élni attól, hogy többet fizetünk. Ideálisabb lenne, ha az egészségbiztosítás a gépjármű-biztosításhoz hasonló módon működne, ha többször vettük igénybe az adott évben, megemelnék a díjakat” – szögezte le.

Ficzere Andrea szerint ha a NEAK-finanszírozás is egészségügyi rizikófaktorok mentén működne – mint például dohányzás, mozgásszegény életmód, alkoholfogyasztás, túlsúly –, az terhet venne le a rendszerről. „Ezzel akár ösztönözni is lehetne az embereket az egészségesebb életmódra” – jegyezte meg az Index tudósítása szerint.