Ficzere: Ha elfogy az előirányzat, állítsuk le a betegellátást?
A klimatizálás és az orvosi eszközök cseréje lenne most a legfontosabb, fejtette ki a Növekedés.hu-nak Ficzere Andrea. A Magyar Kórházszövetség elnöke rámutatott, az egészségügyi dolgozók bérének további emelése, és a munkafolyamatokban lévő aránytalanságok eltűntetése elengedhetetlen. Gondot jelent az is, hogy a következő 5 évben több mint 1600 orvos, 5600 szakdolgozó, és 2300 gazdasági, műszaki területen dolgozó éri el a nyugdíjkorhatárt.
Orbán Viktor, miniszterelnök évindító nemzetközi sajtótájékoztatóján azt mondta: a kormány átcsoportosítja a fejlesztési forrásokat, és kiemelt prioritásként kezeli a kórházi várók, kórtermek és az azokhoz kapcsolódó szociális helyiségek felújításának kérdését. Meglátása szerint mely kórházakat, illetve mely osztályokat kell most a leginkább felújítani?
Az elmúlt években – főleg vidéken – nagyon komoly beruházások történtek, így legégetőbbnek jelenleg a budapesti kórházak rendbetételét tartom, ugyanakkor vidéken is számos olyan intézmény van, amely felújításra szorul. Első feladatként át kell gondolni, hogy a fekvőbeteg intézményeknek milyen funkciókat szánunk, és csak ezt követően kell azt megtervezni, hogy milyen sorrendben és milyen mértékben korszerűsítünk. Az intézményeknek éves karbantartási tervükben ütemezni kell a javítási, fejlesztési munkákat, azonban a forráshiány, a takarékosság, és a prioritások oda vezettek, hogy ma már a balesetveszély elhárítása és a jogszabály által kötelezően elvégzendő feladatok mellett nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem jut pénz a környezet szépítésére, modernizálására.
A gyógyulás folyamatát nagyban segíti, ha megfelelő környezetben gyógyul a beteg, így nemcsak a műtőket, kórtermeket, ambulanciákat, hanem az intézményi köztereket is szépíteni kell. A fejlesztések során törekednünk kell a megújuló energiák használatára, a környezetszennyezés csökkentésére, a zöld felületek növelésére, valamint ergonomikus területek kialakítására. Meglátásom szerint ugyanakkor az eredményes betegellátás szempontjából jelenleg sokkal fontosabb lenne a 8-10 évnél régebbi orvostechnikai eszközök cseréje, valamint a klimatizálás megoldása, hiszen a klimatizálás hiányának következtében kialakuló szövődmények kezelése, illetve a betegek és a munkatársak rossz komfortérzetével kapcsolatos problémák nagy terhet rónak az intézményekre.
A miniszterelnök nyilatkozata alapján a jövőben egyetlen kórház sem halmozhat fel adósságot, ezért minden eszközt megadnak a kórházi adósságok felszámolására. Véleménye szerint milyen strukturális átalakítások és mekkora többletforrás szükséges ahhoz, hogy a kórházak ne halmozzanak fel adósságot a jövőben?
A kórházi adósság nem újkeletű probléma. Az 1993-ban bevezetett teljesítményelvű finanszírozás mellett már rövid időn belül észlelhető volt, de fókuszba csak 2012-ben, a kórházak állami tulajdonba vételét követően került. Az adósság keletkezésének több oka van. A szakmák finanszírozása jelentős eltér egymástól, így a strukturális összetételtől nagyban függ az adott intézmény gazdasági teljesítménye. Tovább rontja a helyzetet, hogy évek óta nem jelenik meg a finanszírozásban a működtetéssel kapcsolatos többletkiadások ellentételezése.
Ezekből csak néhány kiragadott konkrét példa az árfolyamváltozás (az egészségügyben használt áruk jelentős része külföldről származik), a minimálbérek, a garantált bérminimum emelése miatti áremelkedések hatása a szolgáltatásokra, az ÁFA, valamint a jogszabályi előírások miatti befizetési kötelezettségek növekvő összegei (például a rehabilitációs hozzájárulás), és így tovább. A központi béremelésre biztosított forrás csak a közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatottakra terjedt ki, azonban a humánerőforráshiány miatt jelentős az egyéb jogviszonyban (egyéni, társas vállalkozás) foglalkoztatottak száma, akiknél szintén jelentős díjemelést kellett végrehajtani a betegellátás folyamatos biztosítása érdekében.
A kórházak adósságmentes működéséhez mindenképpen rendbe kell tenni a finanszírozás alapját képező a Homogén Betegség Csoport (HBCS) súlyszámokat és német pontokat, azért, hogy a betegellátás tényleges költségeit jelenítsék meg. A működési-dologi kiadások területét érintő jelentős növekedésnek (inflációs hatások) is meg kell jelenni a finanszírozási díjtételben. Ezek megvalósítását követően lehet csak reális célként kitűzni azt, hogy az intézmények adósságmentesen üzemeljenek. Mindenképpen szakértői elemzésre van ahhoz szükség, hogy kiderüljön, mennyi többletforrást igényelnek a fenti változtatások. (Az ÁEEK irányítása alá tartozó intézmények 3 éve negyedévente szolgáltatnak kontrolling-adatot egységes szempontok szerint, amely akár kiindulópontja is lehetne a számításoknak.) Az évről-évre jelentkező egyre növekvő tartozásállomány egyértelműen jelzi, hogy forrásbevonásra van szükség. A tartozás összege 2019. november végi állapot szerint 70,8 milliárd, amellyel kapcsolatban megjegyezném, hogy a 2018. évi konszolidációt követően a 2018.12.31-i lejárt adósság 13,8 millió forint volt, tehát „csak” 57 milliárd forint adósság keletkezett 11 hónap alatt.
Szeretném felhívni a figyelmet az egyik legnagyobb problémánkra, a fedezet nélküli kötelezettségvállalásra is. Kérdezem, ha az adott évben elfogy az előirányzat (van kórház, ahol már áprilisban!), mit kell tennie a főigazgatónak? Állítsa le a betegellátást? Ez esetben sérül az Alaptörvény egészségügyi ellátásra vonatkozó része, hiszen az intézmény nem látja el alapító okirata szerinti alapfeladatát. Vagy dolgozzon tovább, és akkor megsérti a gazdálkodásra vonatkozó szabályokat (Áht.)? Higgye el, nagyon nehéz helyzetben vannak a kórházak. Elsődleges feladatukat, a betegellátást, csak úgy tudják az év során végig folyamatosan végezni, hogy legjobb szándékuk ellenére sem képesek maradéktalanul betartani a szabályokat.
