Férfi vagy nő?
Egy, az MIT (Boston, USA) kutatói által végzett vizsgálat szerint az arcokat attól függően láthatjuk férfi- vagy nőarcnak, hogy látóterünk melyik részébe esnek, vagyis hogy agyunk mely része elemzi a látványt. Ez a jelenség kétségbe vonja azt a nagyon régóta bevett felfogást, amely szerint az, hogy az agy miként dolgozza fel egy objektum képét, nem függ attól, hogy az hol helyezkedik el a megfigyelőhöz képest
Mivel a való életben számos jelzés utal arra, hogy valaki férfi vagy nő (hajviselet, ruha), ezt a jelenséget csak olyan kísérletes körülmények között lehet kimutatni, ahol ezek a jelzések hiányoznak, és csak magát a – számítógéppel generált – arcot látja a kísérleti személy (ld. ábra). Ilyen körülmények között felfedhető, hogy milyen nehézséget jelent az agynak a nemek megkülönböztetése.
A Dr. Arash Afraz által vezetett vizsgálat során önkénteseknek véletlenszerűen különböző mértékben nőies, illetve férfias arcokat mutattak, és nekik meg kellett mondaniuk, hogy férfi vagy nő képét látják. Azt, hogy a látótér különböző területein jelenjenek meg az arcok, úgy biztosították, hogy a kísérleti személyek egy monitor közepére fixálták tekintetüket, és az arcok a monitor különböző helyein jelentek meg 50 ezredmásodpercre. Ilyen körülmények között az androgün jellegű arcokat a felvillanás helyétől függően ítélték a személyek női vagy férfi arcnak. A hely-nem kapcsolat jellege személyenként különbözött. Voltak, akik a monitor felső jobb sarkában megjelenő, nem teljesen egyértelmű nemű arcokat következetesen nőnek, mások viszont férfinak ítélték.
A kutatók szerint a jelenség oka az egyik irányba torzított mintavétel, ami hasonlít a statisztikában ismert torzított mintavételhez. A statisztikában jól ismert, hogy ha túl kicsi a vizsgált minta elemszáma, akkor nagyon félrevezető eredményeket kaphatunk. Ha például Budapesten 1000 véletlenszerűen kiválasztott személytől megkérdezik, hogy melyik pártra szavazna, akkor az eredmény meglehetősen hűen fogja tükrözni a budapestiek politikai preferenciáit. Ha azonban csak öt személyt kérdeznek meg, akkor lehet, hogy valamennyien ugyanazt a pártot fogják megnevezni – ez a „felmérés” egyáltalán nem lesz reprezentatív a minta kicsiny volta miatt.
Az agyban a látótérben megjelenő objektumokra a megjelenés helyétől függően más-más sejtcsoportok reagálnak – minél kisebb az objektum, annál kevesebb a válaszoló idegsejtek száma. Ezeken belül is viszonylag kevés neuron foglalkozik az arcok nemének megállapításával. Ha ebben a kicsi sejtcsoportban többségben vannak a férfiarcot felismerő idegsejtek, akkor a megfelelő helyen megjelenő arcot a személy nagy valószínűséggel férfi arcának fogja látni, és fordítva. A kimutatott jelenség tehát végső soron abból adódik, hogy nagyon kevés idegsejt foglalkozik a nem felismerésével, és ezek közt nincsenek szükségszerűen egyensúlyban a női és férfi arcra reagáló neuronok.
