Fémek, ötvözetek, petechiák

Allergia a fogorvosi gyakorlatban

A fogorvosi szakirodalomban már 25 évvel ezelőtt is az allergiás betegek számának növekedéséről olvashattunk. A helyzet azóta csak rosszabbodott. Mivel a fogászati anyagokra allergiás beteg tünetei nem mindig a szájüregben – vagy nem csak ott – okoznak elváltozást, sok beteg nem is gondol rá, hogy fogorvoshoz kellene fordulnia.

Két éven át, 756 páciens bevonásával 21 fogászati intézményben zajlott az a németországi vizsgálat, amely a fogászati anyagokra kialakuló allergia gyakoriságát kívánta felmérni. Az allergiagyanús tünetekkel jelentkezett vizsgálati alanyok mindegyikénél bőrpróbát végeztek. A nikkelre 14,4 százalékuk, az amalgámra 5,7, a kadmiumra 5,3 százalékuk volt allergiás.

A fogászati gyakorlatban alkalmazott anyagok közül számos más is okozhat allergiás tüneteket – az aktuális epidemiológiai közleményekben négy fő allergéncsoportot sorolnak fel: az aldehid tartalmú fertőtlenítőket, a metakrilátot, a helyi érzéstelenítőket (korábban procain, ma benzocain és tetracain), továbbá a fémeket és fémötvözeteket.

Az allergia gyakoriságára hazai adatokat is találtunk (lásd a diagramot), amelyek a németországiakhoz hasonló arányokat mutatnak. A Debreceni Tudományegyetem Fogorvostani Intézetének Fogpótlástani Tanszékét vezető Hegedűs Csaba docens szerint önmagában az epikután teszt még nem bizonyíték, nem dönthető el vele egyértelműen, hogy valaki allergiás-e vagy sem. Jobb in vivo módszer azonban egyelőre nincsen helyette. Furcsa módon a bőrpróbára már kis (egy- vagy kétkeresztes) elváltozással reagáló betegeknél is gyakoriak a tünetek, a lichen vagy a leukoplakia. Akad azonban olyan beteg is – tette hozzá a tanszékvezető –, akinél a szilikon térháló miatt már a mintavételkor kialakul az allergiás reakció.