hirdetés
2024. december. 22., vasárnap - Zéno.
hirdetés

 

Felfedezték egyes glioblasztómák genetikai okát és kezelését

A New York-i Columbia Egyetem kutatói felfedezték, hogy egyes glioblasztómák oka az, hogy két egymás melletti gén fuzionál. (A glioblasztóma a primér agyrákok közül a leggyakoribb és a legagresszívebb.) Mi több, azt is kimutatták, hogy azok a szerek, amelyek az aberráns gén által termelt fehérjét célozzák meg, egérben drámaian lelassítják a glioblasztóma növekedését. Az eredményeket a Science online kiadása közölte.

„Felfedezéseink két szempontból is fontosak” – mondta dr. Antonio Iavarone, a patológia és a neurológia professzora, a vizsgálat vezetője. „Klinikai szempontból azért, mert megtaláltuk egy különösen rosszindulatú rák gyógyszeresen inaktiválható célpontját, alapkutatási szempontból pedig azért, mert felfedeztük az első példáját egy olyan, tumort előidéző mutációnak, amely – kromoszómális instabilitást okozva – közvetlenül befolyásolja a ráksejtek osztódását. Ez elősegítheti a glioblasztóma természetének jobb megértését, sőt, más szolid tumorokét is.”

A vizsgált daganatok 3 százalékában volt megfigyelhető a két gén fúziója, azaz bármilyen, az erre a genetikai aberrációra irányuló kezelés a glioblasztómás betegeknek csak kis részén segíthet. „Valószínűtlen, hogy találnánk egy bizonyos génfúziót, amely a glioblasztómák többségéért felelős. Az azonban elképzelhető, hogy találunk számos más génfúziót, amelyek mindegyike a glioblasztómák egy kis hányadáért felelős, és amelyek mindegyike specifikusan kezelhető” – mondta dr. Anna Lasorella, az egyik senior kutató.

„Ez egy nagyon izgalmas előrehaladás a rák megértésében, és talán az első lépés a glioblasztóma személyre szabott, precíziós kezelése felé” – mondta dr. Stephen G. Emerson, szintén a kutatók egyike, a Columbia Egyetemen az immunológia professzora és a Herbert Irving Rákközpont (HICCC) igazgatója.

A glioblasztómák az asztrocitákból alakulnak ki, ezekből a csillag alakú sejtekből, amelyek az agy támasztórendszerét alkotják. Mivel az asztrociták gyorsan osztódnak és bő érhálózat veszi őket körül, a glioblasztómák rendszerint igen rosszindulatúak. A becslések szerint az Egyesült Államokban évente mintegy 10 000 személyben alakulnak ki. Kezelésük rendszerint műtéttel történik, amit sugárkezelés és kemoterápia követ. Ennek ellenére a daganat minden esetben halálos; a diagnózist követően 14 hónap a medián túlélés, még a legagresszívebb kezelés esetén is.

A glioblasztómákban számos egygénes változást mutattak ki. „ Az ezekre a változásokra irányuló terápiák azonban nem javították a klinikai kimenetelt, valószínűleg azért, mert egyikük sem irtotta ki azokat a fehérjéket, amelyekhez a daganat 'hozzászokott'” – mondta dr. Iavarone.

Dr. Iavarone és kollégái azt gyanították, hogy a glioblasztómák mintegy függővé válnak a génfúziók folytán keletkezett fehérjéktől. Ilyen fúziók másféle rákokban is előfordulnak, például a krónikus mieloid leukémiában (CML). Ebben a betegségben nagyon hatásosnak bizonyult az imatinib nevű szer, amelynek célpontja a CML-ért felelős fúziós fehérje.

A mostani vizsgálatban a kutatók 9 beteg glioblasztómájának genetikai analízisét végezték el, specifikusan génfúziókat keresve. Az általuk talált leggyakoribb génfúzió típus az FGFR (fibroblast growth factor receptor) és a TACC (transforming acidic coiled-coil) gén fúziója volt.

„Bár minden gén specifikus szerepet játszik a sejtben, olykor a DNS hibája miatt két gén összekapcsolódik egy új génné, amelynek új tulajdonságai vannak, és néha daganat kialakulásához vezethet” – mondta a senior szerzők egyike, Raul Rabadan PhD bioinformatikus.

A kutatók kimutatták, hogy az FGFR-TACC gén által termelt fehérje úgy hat, hogy tönkreteszi a mitotikus orsót, azt a sejtstruktúrát, amely a mitózist irányítja. „Ha a mitózis rosszul zajlik le, akkor a két leánysejtbe nem egyforma számú kromoszóma kerül. Ez az aneuploidiának nevezett állapot tudomásunk szerint a daganatkeletkezés fémjele.

Amikor egészséges egerek agysejtjeibe bejuttatták az FGFR-TACC gént, az állatok 90 százalékában agresszív agytumor alakult ki, igazolva, hogy a génfúzió glioblasztómához vezethet.

Egy másik kísérletben olyan egereknek, amelyeknek a fenti típusú glioblasztómájuk volt, olyan szert adtak, amely gátolja az FGFR-kinázt, egy enzimet, amely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az FGFR-TACC által termelt fehérje kifejtse a hatását. Megállapították, hogy a szer megakadályozta a rendellenes mitózist és megduplázta a túlélési időt, összehasonlítva olyan glioblasztómás kontroll egerekkel, amelyeket nem kezeltek a szerrel.

Dr. Iavarone jelenleg egy olyan kutatócsoport felállításán fáradozik, amelyben számos agytumor-központ munkatársai vennének részt, s amelynek célja az FGFR-kináz gátlók vizsgálata lenne. Az előzetes kísérletek szerint, amelyekben e szereket másféle rákok kezelésére alkalmazták, az FGFR-kináz gátlóknak jó a biztonságossági profiljuk, ami előrehozhatja azt az időpontot, amikor már glioblasztómás betegeken is kipróbálhatják őket – írja a Medical News Today.

Dr. Weisz Júlia
a szerző cikkei

(forrás: Medical News Today)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Könyveink