Felbolydult a szakma

Folytatás az 1. oldalról

Hamarosan csődbe juthat az alapellátás; a háziorvosi, házi-gyermekorvosi és fogorvosi praxisok mindegyikében pillanatnyilag vagy az ott dolgozók fizetését vagy a rezsit tudják kifizetni. Egyebek között ez az egyik legfenyegetőbb üzenete a Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara „sajtónyilvános nagygyűlésének”, amelyre az ország valamennyi alapellátó orvosát és szakdolgozóját meghívták, s amelyen 3200 szerződésmódosítási indítványt nyújtottak át Székely Tamásnak, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár többször kifütyült főigazgató-helyettesének. Székely a meghívott vezető pozícióban lévő egészségpolitikusok közül lényegében egyedül állta a sarat a feldühödött, egyetértő véleményét helyenként tapssal, helyenként dübörgéssel és bekiabálásokkal kinyilvánító orvosok előtt. A fórumon ígérete ellenére ugyanis nem jelent meg Horváth Ágnes államtitkár – ami az ország lakosságának csaknem felét ellátó alapellátók hangulatát érzékelve feltehetően helyes döntésnek bizonyult –; eljött viszont Horváth István, a szaktárca jogi szakértője. Be is ült a Horváth Ágnesnek fenntartott helyre, őt azonban a kamaraelnök nem ismerte, maga be nem mutatkozott, így a gyűlésen jelen lévők végig azt hitték, hogy a szaktárca nem képviseltette magát a rendezvényen. Ennek megfelelően reagáltak is minden, az ágazat vezetését vagy a kormányt érintő bíráló megjegyzésre. Ott volt viszont Falus Ferenc, a tisztiorvosi szolgálat nemrégiben kinevezett új vezetője, aki a fórum végén, a háziorvosok bizalmát kéréseivel nyerte el, így elkerülte a nemtetszést kifejező véleménynyilvánítást.
A tiltakozó gyűlést gyakorlatilag a praxisok ellehetetlenülése miatt hívták össze a kamarák. Éger István értékelése szerint ugyanis az alapellátás – amelynek átalakítása, privatizálása sokáig a rendszerváltozás legeredményesebb lépése volt – annak ellenére egyre kilátástalanabb helyzetbe kerül, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nemrégiben e rendszer megerősítésének szükségességéről beszélt. A kamaraelnök szerint a praxisok finanszírozása lényegében négy éve változatlan, ám sok egyéb gond mellett az tette fel az i-re a pontot, amikor januárban megszüntették az amortizációs átalányt is. Adatai szerint ma egy átlagos praxis 480–500 ezer forint finanszírozáshoz jut havonta, miközben átlagos közalkalmazotti bérrel számolva kiadásai havonta 917 ezer forintot tesznek ki. A helyzet a fogorvosok esetében is hasonló: míg átlagos havi bevételük 652 ezer forint, kiadásuk bér és járulékterhek nélkül 611 ezer forint, vagyis még minimálbért sem képesek fizetni a praxisokban – ismertette Gerle János, az orvoskamara fogorvosi tagozatának elnöke. Nem véletlen, hogy praxispénzük duplázását, az amortizációs átalány visszaszerzését szerették volna elérni, valamint azt, hogy a kasszát érintő orvosi kérdésekben a kamara tárgyalhasson. Ez utóbbira Székely Tamás látott lehetőséget, az anyagiakkal összefüggő kéréseket azonban teljesíthetetlennek ítélte.
A szerződéskötésekről és a rendelkezésre álló pénzről minden évben a költségvetési törvényben határoz az Országgyűlés. Ez az összeg idén ugyanannyi volt, mint a tavalyi évi tényleges kiadás: 714 milliárd forint. Ezen változtatni ugyanúgy nem lehet, mint azon, hogy amortizációs költségekre nem terveztek összegeket a költségvetésben – emlékeztette a jelenlévőket. Ugyanezt erősítette később a szaktárca épületében megtartott sajtótájékoztatóján Horváth Ágnes államtitkár is, aki hozzátette, ha több finanszírozást szeretnének az orvosok, mondják meg, kinek a rovására kapják azt meg. Erről tárgyalhatnak a továbbiakban. Horváth Ágnes egyébként tételesen cáfolni igyekezett a háziorvosok egyéb felvetéseit is. Szerinte finanszírozási díjuk nem csökkent, a vizitdíj teljes egészében az orvosoknál marad és praxisonként 150 ezer forintot jelenthet, beszedése pedig nem növeli az adminisztrációs terheket, amit ő maga bemutatóval is illusztrálni igyekezett. Azokra a felvetésekre azonban, amelyek a fórumon hangzottak el, nem válaszolhatott. Ha jelen van ki tudja, mit mondott volna Horváth Ágnes, például a gyógyszerészkamara elnökének felvetésére, aki egyebek mellett azt kérdezte: „mit lehet kezdeni egy olyan miniszterrel, akit saját holdudvara minősít saját lapjában elefántnak a porcelánboltban?” S vajon mit válaszolt volna Begya László móri háziorvos azon felvetésére, hogy „szellemi genocídium folyik Magyarországon”, a fiskális politikát semmi nem érdekli, csak az anyagi érdeke.
„Itt és most, eddig és ne tovább” – hangoztatta a jelenlévők csaknem egységes álláspontját összefoglalva Lux Balázs óbuda–békásmegyeri háziorvos. Mert bár az egyik utolsók között felszólaló háziorvos a Bibliát idézve kérte, „Bocsáss meg nekik, Uram, nem tudják, mit cselekszenek!”, Éger István nem látott esélyt a megbocsátásra. „Nincs bocsánat azoknak, akik nem értik, hogy mi tudjuk, mit kell tenni, de megakadályozzák, hogy megtegyük.”