Fáradtan, kiégve-folytatás

folytatás az 1. oldalról

 
A különböző foglalkozások, illetve művelőik egészségi állapota, mortalitása közötti összefüggéseket már az ország első tisztiorvosa, Fodor József is vizsgálta az 1860-as években – említi a kutató team vezetője, Grónai Éva, a Foglalkozásegészségügyi főosztály vezető főorvosa. A Fodor József által megfigyelt csoportok közül legrövidebb ideig a tanítók éltek, őket követték az orvosok és az ügyvédek. Későbbi nemzetközi kutatások ugyanerre az eredményre jutottak. Egy 1960- as amerikai vizsgálat szoros összefüggést talált a negyven év feletti orvosok halandósága és a hivatásukkal járó folyamatos fizikai, de elsősorban pszichoszociális eredetű idegrendszeri problémák között. A hazai vizsgálatok közül Simon Tamás 1970–79 között végzett felmérése szerint az orvosok közül is leginkább a szülészek és a traumatológusok, ezen belül is az orvosnők a veszélyeztetettek. Mezey Tamás a nyolcvanas években megállapította, hogy a férfi orvosok 34,2 százaléka hatvanadik életéve, a nők 51,5 százaléka pedig 55. életévének betöltése előtt halt meg. Egy 1992-es vizsgálat szerint a magyar orvosok 32 százaléka mozgásszervi, 17 százaléka szív- és érrendszeri, 15 százaléka emésztőszervi, 13 százaléka bőrgyógyászati, 13 százaléka pedig légzőszervi betegségekben szenvedett.