Ezeregyéjszakás álmok

Pierre Boulez Debussy és Ravel műveit vezényli

Megszokott dolog Claude Debussy (1862–1918) és Maurice Ravel (1875–1937) művészetét egy osztályban látni és tárgyalni. Pedig nagyjából közös indulásuk után meglehetősen eltért a pályájuk: Debussy kései műveiben áttört a nagy, félig-meddig avantgárd zene felé; a formákat egyre inkább „szételemezte”, hogy aztán alig maradjon ideje ismét összerendezni őket. Ravel viszont megmaradt a csengő-bongó hangzatok hasonlíthatatlan mesterének; maestro valóban, ám jelentősége nem mérhető pályatársáéhoz. Jellemző: Debussy hatott Bartókra, Ravel nem.

A most frissen megjelent gyűjtemény (Pierre Boulez a mi Széll Györgyünk által naggyá nevelt clevelandi zenekart dirigálja) kevéssé mutatja különbségeiket. Egzotikus zenét hallunk mindkettőjüktől, ám legkivált abban az értelemben, ahogy a remek tájékoztatóban Gérard Condé elemzi: a visszanyúlás az antik formákhoz, a részben népies, keleties (vagy annak vélt) kolorit inkább a kor átlagstílusától való eltérést szolgálja. Inkább progresszió (vagy kivonulás, azaz szecesszió) tehát, semmint konzervativizmus.