Ez már elviselhetetlen
Ami a Covid-intenzív osztályokon történik, fizikailag, mentálisan, szakmailag és lelkileg is elviselhetetlen, mondta a 444.hu-nak Máté-Horváth Nóra.
Annak ellenére is, hogy ez az az osztály, ahol eleve hozzá kell szokni a halálhoz, és Máté-Horváth Nóra aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos például éppen azért szereti és tiszteli ezt a szakmát, mert „ezek azok az emberek, akik orvosi beavatkozás nélkül biztos meghalnának, nekünk viszont arra van lehetőségünk jól szervezett csapatmunka és jó eszközök révén, hogy ha van még egy kicsi esélye az életben maradásra, akkor azt segíthetünk neki megragadni.”
„A fizikai megterhelés egyszerű ténykérdés - be vagy öltözve ebbe a fehér ruhába, leizzaszt, nem tudsz pisilni, nem tudod az orrodat megvakarni, csurog rólad a víz a szemedbe, a maszkodba, a ruhádba, megvisel hogy nem ülsz le, folyamatosan van teendő, nincs megállás. De a fizikai fáradtságot záros határidőn belül ki lehet pihenni, az el fog múlni. Ami nem múlik el, az a mentális fáradtság. Az, hogy amikor becsukod a szemed, akkor látod magad előtt a halottakat, azzal álmodsz, hogy ügyelsz, és jön az ezredik beteg, pedig még az előzőt se vetted fel, és jön megint egy, az, hogy látod magad előtt azokat, akik kapaszkodnak a saját oxigénmaszkjukba, mert érzik, hogy onnan jön még valami, ami az élethez köti őket, ez egy olyan poszttraumás stresszt fog generálni az egészségügyi társadalomban, amivel pár év múlva ilyenkor nagyon kell majd törődnünk. Az egészségügyi dolgozók most is nagyon nagy veszélyben vannak, és a pszichés megterhelés miatt még nagyobb veszélyben lesznek.”
Azt nem tudni, hogy hányan fogják valóban elhagyni a szakmát, ha vége lesz a járványnak, de a szakemberek annyira belefáradtak már a megterhelésbe, hogy „mindannyiunk száját elhagyja naponta többször, hogy «Ha vége van ennek a szarnak, én nem csinálom tovább»”.
Sokan vannak egyébként, akik látszólag jól viselik a helyzetet, bemennek dolgozni, fegyelmezettek, nem nyafognak, de az ő mentális egészségük talán még nagyobb veszélyben is van, mint azoké, akik sírással, káromkodással és dühvel kiadják magukból a stresszt. A többiek vagy elfojtják, és csak halmozódik bennük, vagy annyira megfeszítetten dolgoznak, hogy még nem volt idejük felocsúdni, és a krónikus, hónapok óta halmozódó feszültség később fog lecsapódni.
