Évszázados probléma a dopping

Akik az aranyéremért bármire képesek

Doppingnak korábban csak a mindenkori tiltólistán szereplő hatóanyagok, készítmények számítottak, ma viszont már nemcsak ezeket tekintjük illegális teljesítményfokozóknak, hanem mindazokat, amelyek ártalmasak az egészségre és befolyásolják a versenyeredményeket. Pontosabban e három kritériumból kettőnek együttesen kell teljesülnie ahhoz, hogy valamely szert doppingnak minősítsenek.

Napjaink doppingszereit, eljárásait az esetek többségében azoknak a kutatási eredményeknek a felhasználásával állítják elő, illetve alkalmazzák, amelyeket eredetileg súlyos, gyakran gyógyíthatatlan betegségek kezelésére fejlesztettek ki. Sajnos – csakúgy, mint a kriminológiában – a tiltott szereket előállítók, alkalmazók mindig egy lépéssel előbbre járnak, mint az azokat tiltók – tudtuk meg dr. Martos Évától, az Országos Sportegészségügyi Intézet főigazgató-helyettes főorvosától.

Gyógyszerből lett serkentő

Jelenleg a legáltalánosabban használt doppingszer az EPO (eritropoetin), amelynek vörösvértest-képzést és ennek következtében oxigénfelvételt fokozó hatását előszeretettel alkalmazzák a hosszabb ideig tartó, nagy fizikai erőbevetést igénylő sportágakban (maratoni futás, kerékpározás stb.). A géntechnológia segítségével előállított humán rekombináns EPO-t eredetileg dializált vesebetegek életmentő kezeléséhez fejlesztették ki. A hormon, amelyet a test maga is termel, oxigénhiányos környezetben aktivizálódik. Így termelésének serkentése a tiltott szer mesterséges adagolása nélkül, magaslati edzőtáboroztatással is elérhető.